Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
32 Ha sikerűi meghódítani Bécset, azt is János Zsigmondnak adja, „csak a gyermek nyolc vagy tiz esztendőt“ elérjen.1 Erre a magyar urak készülődni kezdtek, csak Török Bálintnak voltak rossz sejtelmei, mert tudta, hogy nem kedves a török előtt, de Fráter György ragaszkodott ahhoz, hogy János Zsigmond gyámjai mind jelenjenek meg a szultán előtt.2 A küldöttség Izabella ajándékaival megjelent a szultánnál, aki a magyar urakat kegyesen fogadta s kérte, hogy másnapra vigyék hozzá a királyfit. Izabella sok aggódás és töprenkedés után 1541. augusztus 29-én a tizenhárom hónapos János Zsigmondot „nagy fájdalommal“ útnak indította. „Ölelgeti, nagy sírtában igen apolgatja, Véli vala, szép kis fiát többé nem látnája“.3 Mikor a szép aranyos hintóba ültették két udvarhölggyel és a dajkával a kis János Zsigmondot, Izabella nem Fráter Györgyre bízta, aki nem tudja, hogy mi a „magzati szerelem“, hanem Török Bálintra, és kérte őt, hogy úgy viseljen gondot egyetlen fiára, mint a sajátjára s békével hozza őt vissza.4 Ekkor megindult a kiséret, amely mintegy 40 tagból állott, kik közül a legfőbbek voltak : Fráter György, Petrovics Péter, Török Bálint és Werbőczi István. A szultán sátorába Petrovicsnak, mint rokonnak kellett volna bevinnie kis János Zsigmondot, de a csecsemő sírni kezdett s ezért a dajkának kellett, hogy átadják. A szultán örömmel fogadta s keze között ide-oda forgatta, saját szemével akart megbizonyosodni, hogy vájjon igaza volt-e Ferdinánd követének (Laskinak), aki azt hirdette a portán János Zsigmondról, „hogy a királyfiú nem férfigyermek, hanem lián volna ... Az gyermeket kezibe vévé, forgatni kezdi az két tenere kőzett, és egykorban a sok szó kőzett, nagy okkal, hogy senki esziben ne venné, az kézit ingecske alá természetire tévé, és akkor megtapasztaltatá, hogy férfi, nem lián vót volna“.5 1. Veress: i. m. 180. 1. — 2. Acsódy: i. m. 222. 1. — 3. apolgatja = csókolgatja. Tinódi Sebestyén: Az János király fiáról való szép história. Régi Magyar Költők Tóra. Ili k. 366. 1. — 4. Verancsics: ö. m. II. k. 58. I. — 5. Verancsics: ö. m. II. 59. 1.
