Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
240 zék bele. A jelzett helyek átengedésébe belemennének, ha egyebekben a császár engedne. Egyben bejelentette Miksának, utasítást kapott a fejedelemtől, hogy hazautazását siettesse.1 Hosszú tárgyalás után János Zsigmond a közjó érdekében és a még megmaradt dicső Magyarország megtartásának vágyától vezéreltetve, a maga és utódai nevében a királyi címről lemond s megelégszik ezzel a címmel: „János Zsigmond fenséges fejedelem, néhai fenséges Jánosnak, Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királyának fia, Isten kegyelméből Erdélynek, Magyarország bizonyos részeinek fejedelme“. Ellenben a törökkel való levelezésben a „Választott király“ címet szabadon használhatja.2 Ez alapon a tárgyaló felek 1570. augusztus 16-án megkötötték a speyeri kiegyezést, mely szerint a régi gyűlöletnek emlékét is kiűzik a lelkűkből. János Zsigmond — amint láttuk — lemond a „választott király“ címről, amiért ő és atyja csaknem öt éven át küzdöttek s ezt a címet ezután csak a portával szemben használja. János Zsigmond és fiú utódai fejedelmi jogkörrel bírják Erdélyt, de csak mint a magyar királyságnak kiegészítő részét. János Zsigmond és utódai elismerik, hogy a császár a kereszténység feje, Magyarország királya s neki és utódainak fölöttese. Miksa kötelezi magát, hogy János Zsigmondot a törökkel szemben védelmezni fogja. Ha azonban János Zsigmond vagy utódai Erdélyt elvesztenék, akkor Miksától vagy utódaitól kapják helyette Oppeln és Ratibor hercegségeket. Ha János Zsigmondnak nem lenne fiú utóda, akkor Erdély viszszaszáll a magyar királyra, ha pedig János Zsigmondnak leányai maradnának, azokról Miksa gondoskodni fog. A birtoklást a következőképen állapítják meg : János Zsigmondé lesz Erdélyen kívül a magyarországi részekből: Biharmegye Nagyváraddal, Kraszna és Középszolnok megyék és a szilágycsehi uradalom, Huszt vára, Máramaros megye, kivéve Nagybányát és Erdődöt. „A fejedelem mindazon javakat, melyeket Bereg-, Ugocsa-, Szatmár és Szabolcs megyékben a most átengedett várak tartozékaiként lefoglalva tart, Miksának átengedi, viszont a király is lemond a János Zsigmondnak most átengedett megyék-I. Az erdélyi követ válasza U. o. Hungarica. 1580. — 2- Így volt ez már az 1570. júliusi fogalmazványban. Arliculi et conditiones pacificationis. U. o. Hungarica. 1570.
