Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
232 A „részrehajló“ Forgách Ferenc „kíméletlenül ír mások felől“, a maga szerepét pedig ebben az ügyben egyszerűen elhallgatja. Forgách magát azzal mentegeti, hogy ő azért avatkozott bele, hogy a Miksa érdekében ellensúlyozhassa az összeesküvőket, de Miksának a kezében Forgáchnak olyan levelei is voltak, melyeket Forgách egyesekhez írt s azokban a Miksától való elpártolásra bújtogatta őket.1 Károlyi Árpád az összeesküvést időelőttinek mondja s felfedeztetését „a nemzet jótevőjeként üdvözli". Ez az úgynevezett történelmi szükségszerűségből folyó visszamenő következtetés indokolva van, de utólagosan határozottsággal megállapítani azt, hogy János Zsigmond mozgalmának s Békés törekvéseinek „káros bukás, csúfos megalázás“2 lett volna a következménye, nem lehet, mert ha az egységes nemzeti királyságnak buknia kellett, akkor is a Habsburgok elnyomó mérséklése, a magyarság mellőzésének orvoslása, mely a közelégületlenségnek akkor egyik főoka volt, bekövetkezhetett volna. A történelem törvényszerűségének, szükségszerűségének ismerete mellett is nehéz a jós és próféta szerepre vállalkozni. Ki az, aki át tudná látni, vagy matematikailag utólagosan is számba tudná venni a gazdasági és politikai lehetőségeket, amiknek tagadhatatlanul sokszor igen nagy szerep jut a történelemben. Épen ezért Károlyi Árpádnak a Dobó—Balassa-féle összeesküvésből levont végső következtetését, teljesen megfordítva, János Zsigmond javára s a nemzeti királyság előnyére is elkönyvelhetjük. XI. A felsőmagyarországi elégületlenkedők mozgalmának idején Erdélyben is a szegény, szomorú székely főszemélyek is panaszkodnak s folyamodásukban kérik Őfelségét, hogy a főnépek és lófejek ősi birtokjogát foglalja az országgyűlés az ország Articulusaiba, mert úgy hallják, hogy királyi jog alapján 1, Magyar orszgy. eml. 577. 1. Lásd még: Trautsonnak Forgách Ferenchez írt levelét. Speyer, 1570. dec. 11, Tört. Tár. 1879. évf. 702—3. 1- — 2. U. o. 568-69. 1.
