Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
223 Amíg János Zsigmond előkészületeket tett s rendezte országa belügyeit, azalatt hosszas tárgyalás után Miksa követei 1568. február 21-én átadták a nagyvezérnek a tervezett békepontokat, melynek Erdélyre vonatkozó részei a 6-ik és 7-ik pontok. A 6-ik pont a tényleges birtoklást ismerte el Erdély határain kívül. A 7-ik pont felhatalmazta Miksát és János Zsigmondot, hogy a határszélen levő várakat, uradalmakat kölcsönös megegyezés alapján kicserélhetik.1 Mikor János Zsigmond követei, Orbay Miklós és Balogh Ferenc a portára érkeztek2 s az adót beszolgáltatták, akkor már a béketervezet készen volt, de mivel ez hátrányos volt Erdélyre, János Zsigmond kívánta, hogy Erdőd, Szilágycseh és Nagybánya a békeszerződésben csatoltassék vissza Erdélyhez.3 A drinápolyi béke azonban János Zsigmond kívánságát figyelmen kívül hagyta.4 A porta épen a velenceiek ellen háborúra készült s ezért nyolc évre megkötötte a békét Miksával s abba János Zsigmondot is belefoglalta a tényleges birtoklás alapján s ezért ez a béke Miksára volt előnyös. II. Szelim szultán 1568. március 14-én levelet írt János Zsigmondnak, melyben értesíti a Miksával kötött békének az erdélyi határra vonatkozó pontjairól. írja, hogy a bécsi király „évről-évre harmincezer tiszta vert arany adónak megküldését ígérve“, békét kért. A szerződés-levél neki kiadatott azzal, hogy Erdélybe ezentúl be nem lépik és nem avatkozik Erdély ügyeibe s megígérte, hogy Nagybánya, Erdőd és Szilágycseh várakat ki nem javíttatja. A határokon egyik fél sem építtet új várakat és palánkot. Amint a szultán tovább írja : Erdélyt jól megőrzött országai közé számítja. Erdély „megőrzése és oltalmazása, az alattvalók békéjének és nyugalmának ügye szükséges, hogy minden módon fejedelmi gondoskodásom tárgya legyen, ezért leveled és embered megérkezése előtt“ Erdélyt befogtuk a szerződésbe, melynek egy példányát azzal küldi meg, hogy ahhoz János Zsigmond mindenben alkalmazkodjék. A határ megállapításáról egy deftert küld s az az irányadó mindkét fél részére.6 A visszatérő követektől egy fermánt is küldött a szultán, 1. Verancsics: ö. m. V. k. 220—21. 1. — 2. U. o. V. k. 264. 1. — 3. U. o. V, k. 265—66. I, — 4. Lukinich: Erdély tér. vált. 127. 1. — 5. II. Szulejman levele János Zs.-hoz. 1568. márc. 14. Köz. Karácson 1.: Török-magyar oklevéltár. 87—88. I. .
