Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
nyoztítt és drága kövekkel kirakott hüvellyel; egy drága györigyökkel ékesített arany övét, egy damaskusi acélból készült handzsárt (tőrt), egy buzogányt,1 két arannyal átszőtt ruhát, aranyos ruhát azoknak, kik neki kezet csókoltak, tizenkét török lovat, ezek közül háromnak aranyból volt a nyerge és zabolája, arany láncokkal. Ezen kívül hoztak fűszereket, orvosságot és drága edényeket. Másnap a szultán János Zsigmondot megakarta vendégelni, de a főbasa azt tanácsolta, hogy maradjon el a lakoma, mivel a fejedelem esetleg a szokatlan ételektől beteg lenne s a keresztény fejedelmek azt hirdetnék, hogy a szultán lakomáján megmérgezték. Ezért a lakomán való megjelenés elmaradt.2 A szultánnál való látogatása alkalmával Guilelmus de Aube francia követ is köszöntötte János Zsigmondot és a követ „Igen örüle a többi között, hogy a fejedelem az evangéliumnak tudományát vötte volna és a pápaságból kivetkezvén, az igazságot követné.“ Szóba került, úgy látszik az is, hogy a francia királlyal sógorsági viszonyba lép s levelet is irt János Zsigmond a királynak. Július elsején másodszor fogadta a szultán János Zsigmondot. A szultán ekkor megölelte János Zsigmondot s kérdezte tőle: „Vöttél-e el valamit tőlünk, amit kívántál ?“ A fejedelem azt felelte, hogy mindent megkapott, mire folytatta a szultán: „Kérjed az urat, hogy mi nékünk minden ellenségeink ellen diadalmat és győzedelmet engedjen, mert elvégeztük, hogy három annyival nagyobbá tegyünk, mint vagy“. A szultán ekkor újra megölelte, „szerelmes fiának“ szólítva János Zsigmondot, elbocsátotta. Bánffy szerint János Zsigmond kérte a szultántól a Kőrös és Erdély, továbbá a Debrecen és Szolnok között levő területet s azon felül 300 rabnak a szabadonbocsátását.3 amiket meg is kapott. Szamosközy megemlíti, hogy János Zsigmond ez alkalommal Buda várának visszaadását is kérte a szultántól.4 * * * 1. Szamosközy: 1. 27. — 2. Ennek az ebédnek a történetét másképen mondja el Istvánfi: i. m. 528—29. I,, mint az ott jelenlevő Bánffy Gergely, kinek leírását követjük — 3. Bánffy Gergely : i. m, I. 39—49. 1. Borsos S.: Krónikája 1. k. 24. 1. Belhlen : i m. p. 108—115. — 4. Szamosközy tört maradv. Monum. Hung. XXX. k. 3. I. Istvánfi szerint pedig a szultán utasította a nagyvezér!, hogy János Zsigmond kérését teljesítsék, i. m, 528. 1.
