Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
205 János Zsigmond 1566. március 10-re Tordára országgyűlést hívott s erre meghívta a magyarországi megyéket is. Figyelmeztette őket arra, hogy a szultán nagy hadsereggel jő Magyarországra, igyekezzenek neki hódolatukat kifejezni, nehogy magukra vonják a szultán haragját. Schwendi azonban, mikor tudomást szerzett János Zsigmond meghívó leveléről, azonnal megtiltotta a magyarországiaknak, hogy követeket küldjenek s így az országgyűlésen csak az erdélyi rendek jelentek meg. A fejedelmi előterjesztés ismertette a szultánhoz való menetel ügyében beállott változást s az országgyűlés értesülve, hogy a szultán nagy hadsereggel jő, hogy az országot minden ellenségtől megszabadítsa, akarják a rendek, hogy a fejedelem is kellő módon és a szükséges előkészületekkel jelenjék meg előtte. Egyenlő akarattal elhatározták, hogy a nemesség és a székelység fizessen minden porta után 99 dénár adót Ambrus diák kamarai ispánhoz, Tordára. A szászok is vállalkoztak, hogy egyenlő terhet viselnek a nemességgel és a székelyekkel. Elrendelik a hadfelkelést és pedig kimondják, hogy minden e téren is megfelelően jól legyen s a szász papok is adjanak jó lovakat az ágyúk és hadiszerek szállítására. A székely főnépek ép úgy megjelenjenek személyesen, mint a magyar nemesek. A lófők gyülekezzenek Udvarhelyre. Mivel Őfelsége személyesen meggyőződött, hogy a városok az elmúlt két hadjáratban haszontalannak bizonyult embereket küldöttek, most a városi hadak legyenek jól kiválogatott, jámbor és puskához jól értő emberekből. A háború alatt a kulcsos városok kötelesek a nemeseket feleségeikkel, gyermekeikkel, éléssel, borokkal bebocsátani s nekik tisztességes szállási adni.1 Az országgyűlés befejezése után a fejedelem megtette a szükséges intézkedéseket a hadfelkelésre. 1566. április 19-én kiadta a rendelkezést a szász papoknak, hogy a szükséges lovakat és kocsikat tartsák készenlétben. A szultán elindulása 1. A XVI. sz. közepén a szósz városokban a magyar nemes házat nem is vásárolhatott a szászok elutasító határozata miatt. így nézett ki a magyar elnyomás. Ostermayer: i. m. 29. és 33. 1. IX.
