Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond tényleges uralkodása

varát feladta.1 A várból kivonuló őrséget Schwendi megeskette, hogy Miksa ellen nem fognak harcolni s azután elbocsátotta őket, megengedve nekik, hogy vezérük holttestét magukkal vigyék.1 2 A várból kivonuló őrség szeretett vezérének, Némethy Ferencnek holttestét is magával vitte. A halott Némethy feje alatt két értékes prém volt s Balassa ki akarta húzni azokat Némethy feje alól s csak Schwendi közbejárására hagyott fel halottrabló szándékával. Ez a tény is igazolja, hogy Balassa nem ok nélkül kapta a „rablólovag“ jelzőt.

Maguk az ostromlók sem hitték, hogy ilyen rövid idő alatt megszerzik Tokaj várát a benne maradt tömérdek zsákmánynyal. Különösen élelmiszerben ejtettek gazdag zsákmányt.3

Némethy halála és Tokaj eleste megrémítette a János Zsigmond pártiakat. János Zsigmondnak diplomáciai kísérletei nem sikerültek, a védelemmel pedig elkésett. Tokaj ostrománál meggyőződött Schwendi, hogy a támadás János Zsigmondot készületlenül találta s ezért igyekezett a kedvező helyzetet kihasználni. Balassát Szerencs ellen küldötte, melynek védői értesülvén Tokaj elestéről, nehány napi ellenállás után, megadták magukat,4 azután Schwendi csapatai rendre elfoglalták a közbeeső erődítéseket és városokat s így az ellenség hamarosan utat nyitott magának Kolozsvár felé, ami e városban nagy izgatottságot idézett elő. Schwendi rövid idő alatt támadó hadjáratával tönkretette János Zsigmond sikereit, aki most épen olyan nehéz helyzetbe került, mint amilyenben volt a hadadi szerencsétlen csata után.5 * Báthory előbb fegyverszünetet kért Schwenditől, de ez megtagadta, mert újra szállt a mese tovább és tovább, hogy János Zsigmond megint Lengyelországba készül s ezért Balassával együtt Erdélybe akartak nyomulni.0 Bécsben nagy volt az öröm, „a vajda (János Zsigmond) beteg és egész Erdély a miénk, ha a császár akarja, pedig csak 10.000-nyi a tábor“,7 írta Zasius, pedig ő is jól tudta, hogy Miksa bizony akarta volna Erdélyt, sőt az egész háborúban

1. Zasius levelei. Bécs, 1565. febr. 16. és febr. 19. Tört. Tár. 477—78. 1.

— 2. Lukinich: Az északkeleti várháb. tört. Hadtört. Közi. 1913. 599—601. 1. —

3. Zasius idézett levelei. U. o. — 4. Zasius levele. Bécs, 1565. febr. 22. U. o.

— 5. Lukinich: Az északkel, várháb. tört. Hadtört. Közi. 1913. 601—603. 1. —

6. Zasius levele. Bécs, 1565. márc. 29. Tört. Tár. 1878. 479. I. — 7. Zasius

levele. Bécs, 1565. márc. 1. U. o. 478. 1.

195