Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
189 lozsvárra országgyűlést hívott, amely elrendelte az általános hadfölkelést.1 így felkészülve János Zsigmond a fegyverre bízta a döntést, annál is inkább, mert abból a tényből, hogy Szatmár viszszavételére Miksa emberei nem tettek kísérletet, sőt Szatmár elvétele után Báthory Balassának másik erősségét, Nagybányát is elfoglalta, joggal azt következtette János Zsigmond, hogy Miksa nincs felkészülve a háborúra s ezért az időpont nagyon alkalmas a támadásra. János Zsigmond ügyesen kihasználta a kedvező helyzetet, ifjúi hévvel elhatározta Miksa azonnali megtámadását. A székely és szász csapatok gyülekezési helyéül Váradot jelölte meg s elhatározta, hogy 12.000 főből álló hadseregének vezetését ő maga személyesen veszi át, alvezérévé pedig a népszerű Báthory Istvánt tette. Az őszi esőzések után a csapatok felvonulása nehezen haladt előre, de János Zsigmondnak, „a heves ifjúnak mindezen akadályok legyőzhetők valónak s övéit is hasonlóan lelkesítő“ 2 Istvánfi elismerő szavai ezek, aki most megfeledkezett Forgách követésiről. János Zsigmond seregével egyenesen Hadad ellen vonult, hogy az erdélyiek csúfos vereségét helyreigazítsa. Sennyei Mátyás a várat vitézül védelmezte s katonáit is kitartásra lelkesítette, de néhány nap alatt az ágyuk annyira megrongálták az öreg falakat, hogy János Zsigmond katonáit buzdítva, kiadta a parancsot az általános rohamra. Néhány órai rohamozás után János Zsigmond győzedelmeskedett. Az őrségből életben levők fogságba jutottak, de a foglyokat János Zsigmond azzal a kikötéssel, hogy nem fognak többé ellene harcolni, szabadon engedte. Sok sebtől borítva Sennyei is fogságba jutott, de a háború végével a lovagias fejedelem, vitézsége iránti tiszteletből szabadon bocsátotta. A fejedelem a várat földig leromboltatta.3 Balassa és Zay ezeket tétlenül nézték Kassáról s csak annyit tudtak tenni, hogy Miksát értesítették a támadásról s ellenállásra buzdították a még kezükben levő várak őrségét. 1. Érd. Orszgy. Emi. II. 240. 1. — 2. Istvánfi: i. m. 499. 1. — 3. U. o. 499—500, 1. Borsos S. Krónikája, i. h. 22. I. Forgách: i. m. p. 343. Miles: i. m. 98. 1.
