Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
182 követelését, atyja halála után két nappal Miksa válaszolt. Látja, hogy Krisztusban boldogult atyja alatt ez a kérdés semmivel előbbre nem haladt. Azonban az ő véleménye is az, hogy addig a házasságról szó sem lehet, míg előzetesen az összes függő kérdések meg nem oldatnak. Hivatkozik atyja 1564. máj. 19-iki föltételeire, mely szerint János Zsigmond és az ő fiú-utódai Erdélyt, csak, mint a magyar korona egy tagját fogják bírni. Erdély egy részét is elidegeníteni nem szabad. Ha pedig János Zsigmond fiú-utód nélkül halna meg, Erdélyt a magyar király, vagy törvényes örökösei fogják örökölni. Az erdélyi rendek is e megállapodáshoz járuljanak hozzá. Ha a fejedelem ezen méltányos feltételek előtt meghajlik, csak akkor lehet szó arról, hogy Miksa, Johanna húgát, vagy unokahugai közül valamelyiket a fejedelemhez adják. Ígéri, hogyha mind e feltételek teljesítve lesznek, ha a rendek és kapitányok hűséget esküsznek, nem valamelyik unokahugát, hanem saját édes húgát, Johannát fogja hozzáadni.1 Miksa, atyja utolsó föltételeinek nyomán most már nem a területi kérdésre, hanem Erdély és Magyarország közjogi viszonyának rendezésére fektette a fősúlyt. A lengyel követek nem tartották magukat illetékeseknek arra, hogy ilyen fontos kérdésekben tárgyaljanak, hanem János Zsigmondra bízták ennek a kérdésnek a további elbírálását s ezzel a tárgyalások egyelőre megakadtak. Miksa még 1564. márc. 24-én Budán kelt levelében kérte János Zsigmondot, az erdélyi vajdát (ezzel a címmel kisebbítették!, hogy vezérei betörésének vessen véget, bár először Balassának kellett volna egy ilyen tartalmú levelet küldenie.2 Az északkeleti vidéken nem voltak pontosan megállapítva a határok a János Zsigmond és Ferdinánd birtokai között s ez is hozzájárult, hogy ezen a területen történtek a fegyverszünet alatt is mindkét részről hatalmaskodások, határsértések s ezért elhatározták, hogy azok megvizsgálására egy közös bizottságot küldenek ki. A küzdő felek 1564. július közepére Nagyszöllősre hívták össze az értekezletet, melynek Ferdinánd részéről tagjai voltak: 1. Pro oratore Polono in negotio Tranni. 1564. jut. 27. Bécsi áll. levélt. Hungarica. Fogalmazvány. — 2. Zasius levelének melléklete. Tört. Tár. 1878. 473-74. 1.
