Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
167 fenyegette meg János Zsigmondot: „hogy elveszi tőle a várakat, ha a keblébe rejti is azokat“.4 János Zsigmond erre a követelésre azt a feleletet adta: „A krétabeliek mindenkor hazugok“,2 célozván ezzel Heraklidesnek V. Károly császár által jóváhagyott hamis geneologiájára. János Zsigmond a székelyek forradalmának leverése után beteg lett s azt hiresztelték róla, hogy talán el is költözik az élők sorából. Heraklides rögtön hadsereggel vonult Tatros (Troto§) felé, hogy Erdélyt ideiglenesen birtokába vegye. Számított Erdélyben a Ferdinánddal való kapcsolata folytán a vele rokonszenvező szászokra és arra is gondolt, hogy Erdély önként meghódol, de Tatrosban értesült, hogy János Zsigmond jobban van, nem lehet a zavarosban halászni s visszafordult.3 Az ilyenek csak mind rosszabbá tették köztük a viszonyt, de János Zsigmond azért is neheztelt Heraklidesre, mert ez, az ő lengyelországi törekvéseivel szemben a Miksa szekerét tolta, sőt olyan hírek is voltak, hogy Heraklidesnek Moldova csak lépcső az akkor is egyenetlenkedő Lengyelország megszerzésére. Zay is, ahol csak lehetett, ütött egyet János Zsigmondon s igyekezett Lengyelországban is népszerűtlenné tenni. A lengyel királyság kérdése érzékenyen érintette János Zsigmondot és Thallóczy szerint János Zsigmond a lengyel király útján területi átengedést és családi összeköttetést is ajánlott volna fel a kalandornak.4 E híreszteléseknek azonban nincs semmi komoly alapja, sőt János Zsigmond Laszkival együtt bevádolta Heraklidest a szultánnál azzal, hogy még mindig Ferdinánddal áll összeköttetésben és kérte megbüntetését.5 Laszki hallotta másfelől azt is, hogy Heraklides az országát szorongatja, sok rosszat csinál s ezért Wisnovecki Demeter hatalmas kozákvezérrel szövetkezett s elhatározták, hogy Heraklidest letaszítják Moldova trónjáról és Wisnovecki legyen a fejedelem.6 1 1. Forgách : i. m. p. 323 —24. és Istvánfi : Regni Hung. Hist. p. 259. — 2. Hunfalvy J.: i. m. II. k. 297. 1. Szilágyi S.: i. m. 349. 1. és Érd. Orszgy. Emi, II. k 166. 1. — 3. Vita Jakobi Despotae a Johanne Sommero Witebergae. 1587. Paris, 1889. 34. 1. és Istvánfi: i. m. p. 264. Quellen zur Geschichte der Stadt Brassó. IV. Bd. 82. 1. — 4. Thallóczy: i. m. 136. 1. — 5. Documente etc. Vol. I. 227—28. I. és 237—38. 1. — 6. G. Ureche : Domnii Terei Moldovei §i via[a lor. A doua edifiune. Bucure§ti, 1872. Tom. I. p. 213.
