Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
képen csak Erdélyt engedte át neki annak idején. Erdélyt is csak bizonyos feltételek mellett kell János Zsigmondnak átengedni, hogy t. i. Erdély egészen legyen birtokában, teljes törvényhozási joggal, úgy azonban, mintha a magyar koronának tagja volna, és ha örökös nélkül halna meg, ismét természetszerűleg a koronára szálljon. Ha pedig maga után örökösöket hagyna, János Zsigmond utódai köteleztessenek arra, hogy Erdélyt már előre kijelölt kis hercegségért, vagy valami más dologért Fenségednek és utódainak kötelesek legyenek bármikor átengedni: „Mert jól tudja Felséged, hogy a magyar királyok még akkor is, amikor az ország ép volt és békében élt, Erdélyt, mint az ország hatalmasabb és gazdagabb részét, nyilvánvaló káruk nélkül nem nélkülözhették“. Végül állítaná vissza Erdélyben az egyházközségeket és a katholikus vallást és maradna meg mind maga a katholikus vallásban, mind abban alattvalóit megtartani igyekezzék, mert hiszen Felséged mindeddig fenséges leányait csakis katholikus fejedelmekhez adta férjhez s elhatározta, hogy jövőben is azokhoz adja“. A királyi címről egészen és végképen mondjon le és pedig az övéinél is, ha azonban a török szultánnál a gyanú elkerülése okából akarja használni, azt teheti, amit jónak lát. Ha Felséged leányát neki feleségűi adja, iránta nem is lehet más, csakis jóindulattal.1 Ferdinánd meghallgatván magyar tanácsosait, János Zsigmondnak a Báthory István által előterjesztett ajánlatára következőkben határozott: Kegyesen fogadta azt a fegyverszüneti levelet, melyet János Zsigmond fejedelem őnagysága küldött. Jóindulatú és hálás lélekkel fogadta, hogy János Zsigmond végre elhatározta, hogy lemond „Magyarország választott királya“ címről. Kívánja azonban, hogy most rögtön, a török császár halálát be nem várva, mondjon le, minthogy annak, hogy a török császárnál gyanúba keveredjék, semmi helye nincs, különben is ő úgy tartja, hogy azért semmi veszedelemtől nem kell tartani. Egyébiránt is Ferdinánd méltóságával semmiképen 1. Consiliariorum Hungarorum opinio. Bécsi áll. levéltár. Hungarica. ir>63. Eredeti. Kiadva: Tört. Lapok. 1875. 825—27. 1. 159
