Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond tényleges uralkodása
149 Mivel a főnépek vagy dézmások a dézmába veti állatokat sokszor kiteleltették a dézmát fizető gazdákkal, kimondják, hogy mikor a dézmások a bárányokat, süldőket, lúdakat megdézmálják, azt csak három hónapig tarthatják a dézmát fizető gazdáknál. Ahol pedig bárányból, süldőből nincs meg a tíz, ott a gazda pénzzel válthatja meg a dézmát. A köznép elpanaszolta, hogy a főnépek a nekik elzálogosított birtokokat nem akarják visszaadni az elzálogosított őszszegért, hanem jóval nagyobb összeget követelnek. Ezért kimondják, hogy a főemberek kötelesek az elzálogosított birtokokat visszaadni, ha az illető a kölcsön vett összeget visszafizeti. Megtiltják a királybiráknak, hogy a népre illetéktelen terhet rójanak ki és szedjenek fel. A nép panaszaiból megértette a fejedelem, hogy a főnépektől sok bántalmazást kell, hogy elszenvedjenek, ezért a fejedelem megbízza az adó rovókat, hogy a székely nép között járva, írják össze a nép panaszát. Miután a töröknek fizetendő adó fedezetére a székelységre is kivetettek 3000 frt.-ot, de azt a székelyek a lázadás miatt nem fizették meg, ezért meghagyják, hogy akik a 3000 frt.-ban való részesedést meg nem adták, azt haladéktalanul fizessék meg. Mivel Balassa Menyhért árulása folytán nagy birtok szakadt Ferdinándhoz s így a magyarországi részekből való jövedelem csökkent, a kiadás pedig nem apadt, továbbá, mert a székelyek lázadása nemcsak hiába való vérontást, pusztítást, romlást, hanem pénzbeli kiadást is okozott, ezért a Székelyföldön levő sóbányákat lefoglalják az állam kincstár részére, — mint az más államokban is van — azonban megengedik, hogy a főnépek házuk szükségletére onnan sót vihessenek éppen úgy, mint ahogyan joguk van a nemeseknek a vármegyei területeken levő sóbányákból szükségleteikre sót vitetni. A panaszokból megállapítható, hogy egyes esetekben, amikor a fejedelem a bűnösnek, az elesettnek kegyelmet adott, azt nem hozták az illető tudomására, hanem megsarcolták őket. Ezért az utolsó ártikulus elrendeli, hogy a királybirák hozassák tudomására a megkegyelmezetteknek az ő akaratát, nehogy az illetők a kegyelmezés eltitkolása miatt kárt szenvedjenek.1 1. Székely Oklevéltár. II. 106—108. 1. és Érd. Orszgy. Emi. 202—208. (.
