Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
15 fására János királyt és párthiveit a törökkel való barátkozás miatt egyházi átok alá vetette. A mély vallásos lelkületű, erős katholikus érzésű Jánost ez kellemetlenül érintette s erélyes választ küldött a pápának.1 A nemzet lelkében oly erős volt az államegység tudata, hogy azt hosszú évek szenvedése sem tudta onnan kiölni. Maguk a versenyző királyok hajlottak az egyezkedésre s az 1538-iki nagyváradi békében megegyeznek s az ország területén megosztozkodnak. Az államegység megvédéséért azonban a békekötés kimondta, hogy Szapolyai János halála ulán, még ha örököse is lenne, az egész ország Ferdinándra száll. Ha pedig a Habsburgok kihalnának, akkor az örökösödés joga a Szapolyai családra száll. Ha Szapolyainak fia születnék, az fogja örökölni atyja családi birtokait, szepesi hercegi címet kap s feleségül nyeri Ferdinánd valamelyik leányát. Kötelezték magukat a szerződő felek, hogy belső- és külső ellenség ellen egymást kölcsönösen segítik. János király nagy áldozatot hozott ebben a békében, feláldozta esetleges utóda jövőjét, de ezt kétségtelenül keresztény érzelméért s Magyarország egységének megóvásáért tette.2 János király érezte azt, hogy a törökkel való barátság nem hozta meg a kívánt eredményt és hogy nem szövetségese, hanem csak alázatos hűbérese kell, hogy legyen a szultánnak.3 A nagyváradi békét soha végre nem hajtották, de azért nagyjelentőségű, mert amint Károlyi Árpád mondja: „Magyarország s az önálló magyar király Zápolyai személyében utoljára lép föl egy európai ügy végrehajtásánál“,4 de azért is, mert a Habsburgok és a magyar nemzeti eszmét képviselő Szapolyaiak harcainak és a kötött békének, ez a kiinduló pontja. Szapolyai és Ferdinánd kötelezték magukat arra, hogy a békekötést a török előtt titokban tartják s csak akkor hozzák nyilvánosságra, mikor V. Károly arra az időpontot alkalmasnak látja, nehogy Szulejman bosszút álljon János királyon a török politika sutbadobásáért. V. Károly felesége halála után kolos1. Acsády i. m. 80, 1. — 2. Acsády Ignác : Magyarország három részre osztásának története, 1526—1608. (A Magyar Nemzet Története. Szerk. Szilágyi Sándor.) V. k. 23—24. 1. — 3. Lásd : Karácson Imre : Török—Magyar oklevéltár. 1533—1789. Budapest, 1914. 31—32. 1. — 4. Károlyi Árpád : Adalék a nagyváradi béke történetéhez. 5. 1.
