Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György naplója I.
Szeptember 24. Az Unitárius Egyhá^ban: Egy nagy pap emlékére írtam Carpenterről halála alkalmából77. Az Unitárius Egybá^ közli Elekes Domokos78 cikkét, melyet a Dávid Ferenc Egyletben olvasott fel. Szépen szól az életrajz írójáról és Brassairól, mint unitáriusról. Szeptember 30. — Október 9. A Felsőfehér kört látogattam meg Taar Géza79 nagyajtai lelkész és Ütő Béla8" esperes társaságában. Zord, őszi idő volt. A Fogarasi havasok alatt két napig hideg eső esett. A rengeteg sok beszéd és a hideg kissé elfátyolozta a hangomat. A vizitáció jól és sikeresen haladott. Több kényes személyi ügyet kellett elintéznem. A pap és a kántor sokszor okoz bajt a gyülekezetben. Ürmösön a két asszony került élbe. Kemény harcot vívtam köztük, s remélem meg is lesz a végleges lecsillapodás. Október 18. Flomoródkeményfalván templomújítási ünnep volt81. Én tartottam az ünnepi beszédet: Csak egy a\ Isten, volt a tárgyam. Alkalmat adott erre, hogy egy érettségi cenzor megbuktatta az összes unitárius ifjút a pótérettségin, s azt a könnyelmű megjegyzést tette: úgy látszik, a maguk egy istene cserben hagyta. A vidék népe együtt volt, a templom zsúfolt, a hangulat kitűnő, a hangom is csengő, s a beszédem, azt hiszem, elég modem. Végül megkerült a Brassói Uapok „Brassai melléklete”. írtam bele: Brassai Sámuel emlékezetének 3 hasábos cikket. Mutatványokat adtam: Brassai filozófus elmélete; a füvész örömei; Beethoven; a quartett. A könyvemből: Nemzetőr és bujdosó. A csattanója volt ezer lej. Ide jegyzem, hogy meleg elismeréssel gratuláltak Brassaimért. Unitárius életünkben október vége és november első fele igen nevezetes események tanúja volt. Az Egyházi Képviselő Tanács ülései egymást érték, s nekem mint főjegyzőnek kellett elnökölnöm. Ez így magában nem volna baj, de mégis olyan, mint a pótkávé se nem kávé, se nem étel, hanem póüék, hogy az igazit kisegítse, nehogy jó híre megcsonkulna. — Az is elég furcsa volt, hogy november 6-án papokat szenteltünk, s én mutattam be a Főtanácsnak, de az öregúr fölsántikált, beszédet is mondott, s a végén megáldotta a 15 új embert. A hetvenkétésféléves asszisztált, ami főleg azért volt különös, mert az emberek szeretnek összehasonlításokat tenni. Úgy látszik mintha a többség, vagy tán 60
