Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 1. (Kolozsvár, 2001)
Boros György naplója I.
1915 és 1916 nyarán vöm, dr. Hintz György9 és leányom Ella sztánai nyaralója elszakított Kolozsvártól, s ennek köszönhetem, hogy Brassai életét több mint 400 oldalon befejezhettem. 1917 júniusában a kéziratot benyújtottam az Egyházi Képviselő Tanácshoz, mint megbízómhoz. A püspök111 feltette a kérdést, hogy kívánom-e elbíráltatni? Dr. Gál Kelemen azt nyilatkozta, hogy megbízásból írván, bírálatnak nincsen helye. Én kijelentettem, hogy szívesen fogom venni a bírálatot. A Tanács, Kozma Ferenc11 elnöklete alatt kiadta bírálatra dr. Gál Kelemen és Kelemen Lajos tanároknak12. A kézirat eltűnt, Kozma Ferenc meghalt, végül Kelemen Lajosnál megkerült. 1918-ban bekövetkezett a fegyverletétel. Jött a keserves kiábrándulás, Tisza lemondása, először Andrássy, azután gr. Károlyi elnöksége13. Közben Károly király meghalt, és a zsidó kommunisták legyilkolták Tiszát, elnökké tették Károlyit, a világ leghülyébb, főrangú szélhámosát, aki az országot s annak koronáját is könnyű szívvel belelovagolta a pusztulás örvényébe. Szegény Magyarország rövid félév alatt a zsidó kommunisták markában volt. Soha szörnyűbb és könnyelműbb pusztítást egy ország fiai nem követtek el nyugati és közép-európai államokban. Az Orosz Birodalom sorsa minden képzeletet felülmúlt, s a cárizmus és a keleti vallás butító fanatizmusa a megmondhatója, mit vitt véghez a nagy birodalom fékevesztett bolsevizmusa. Mindez annyiban tartozik az én Brassaimhoz, hogy a bírálóknak egy év nem volt elég, hogy a bírálattal elkészüljenek. Engem a protestáns misszió vallásügyi intézője, a magyar kormány tudtával és támogatásával, felhívott Budapestre, hogy Erdély és az ország ügyét tárjuk fel külföldön s a protestáns országokban végezzünk propagandát, mert már fenyegetett a felosztás veszedelme. Már sejtettük, hogy Erdélyt elveszítjük, minthogy a románok benyomultak a Marosig, s a magyar lakosság menekült nyugat felé. Ez volt a második menekülés, az új tatárjárás. 1918. november 28-án elindultam Kolozsvárról Budapestre. Onnan decemberben Hollandiába, Hágába vonultunk 20-an, nagyobbára reformátusok. Indulás előtt csatlakozott Győrfi István, akit Amerikába akartunk küldeni, mert én akkor nem voltam hajlandó vállalkozni. 1918-ban Hollandiában, 1919 januárjában Angliában, 1919 december és 1920 januárjában Amerikában végeztem propagandamunkát. Ennek leírása külön lapra tartozik. 1919 őszén Budapesten egy volt kolozsvári nyomdásszal tárgyaltam Brassai kiadásáról. írtam a püspöknek, hogy kérje vissza a kéziratot és küldje föl. Vártam, de végül is az a mentegető válasz jött, hogy a kéziratot nem találják. 43
