Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

is, amelyek az örökkévalóság jegyében folynak le s lelki rokonságunknak feltétlen bizonyságai. ..

Amikor jót teszek, amikor szépet álmodom, amikor megbocsátok, amikor fölülemelkedem önmagámon, amikor a saját életem árán megmentem a másét, amikor az igazság győzelméért meghalni is kész vagyok: akkor nem a magamé vagyok. Akkor az Istené vagyok. Azé az égi Atyáé, aki énbennem megtalálta az Ő gyógyító irgalmasságának eszközét, megtalálta az istenfiúság fénykörével ékesített szolgát, akit magához emel, hogy én is Őbenne, az Ő szeretetének melegében éljek s érezzem azoknak áldottságát és boldogságát, akik az Ő lelke által vezéreltetnek.

„Nekünk egy Istenünk van!” — Mindenható, mindentudó és mindenütt jelenvaló, legfőbb és legszentebb Valóság. Tanúságot tesznek mellette a Biblia könyvei is, amelyek mintegy 3000 év vallásos irodalmát őrizték meg a mi számunkra az isteni kijelentés bizonyságával. Mózes törvényt ád a népnek: Isten nevében adja . . . Józsué elfoglalja az ígéret földjét: Isten nevében és segítségével végzi be az új honfoglalást. A bírák — Isten nevében ítélnek-. A királyok Isten kegyelméből uralkodnak. A próféták Isten ügyének szóvivői, feddőzve és dorgálva nemes haraggal a bálványozókat, de vigasztalva és lelkesítve azokat, akiknél az Urnák félelme minden bölcseségnek kezdete ... A nagy Keresztelő az Isten országába hívjahivogatja a megtérni vágyó lelkeket. Jézus Krisztus pedig már egyenesen reájok mutat s azt mondja: „az Istennek országa tibennetek vagyon”... A tanítványok — küldetésükhöz híven — apostoli buzgósággal hirdetik tovább a magasztos igét és maguk is egyre mélyebben elmerülnek az írásokba, mert nékik úgy tetszik, hogy azokban „örökélet” van az ő számukra.

68 —