Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

szomszédságában felállítja a tordai tilalomfát az 1868-iki országgyűlés végzéseiben, kijelentve, hogy hitét és vallási meggyőződését ki-ki szabadon vallhatja és hirdetheti. . .

Örök dicsősége ez Dávid Ferencnek és az unitárius fejedelemnek, János Zsigmondnak, akik az uralkodás művészetét Jézustól tanulták s az ő szellemében szolgáltak másoknak, mindenkinek, ezúttal kétségbevonhatatlanul ,,az Urnák nagyobb dicsőségére” . . . Élő szóval és írásban, tudományos művekben és lelkes szónoklatokban, bölcs mérséklettel folytatott hitvitákban, könny- és véráldozatban hirdette és meg is valósítá Dávid Ferenc a szent eszmét, az örök igazságot, amelynek ösvénye halhatatlan. Ennek az igazságnak útában — mint az írás mondja — élet vagyon a mi számunkra . . . Élet: munkás élet, küzdelmes élet, diadalmas élet. . . Élet, amelyet élni érdemes; mert a pálya véghatáránál vár a jutalom. Elmerülhetünk s illetve újjászülethetünk a Tökéletes Élet végtelenségében, ahol a földi korlátok eltűnnek, a különböző nyelvek megszűnnek; ahol látunk színről-színre, szemtőlszembe; ahol a hitnél nagyobb a reménység, a reménységnél nagyobb a szeretet s a szeretetnél is nagyobb az Egy Őmagától való Felséges Isten, Krisztus által a mi közös mennyei, édes Atyánk, kinek nevére térjen e napon is minden áldás, tisztesség és hálaadás •— örökkön örökké! ------------Az Ámennel még várjunk egy kicsit!

Nagyérdemű Gyülekezet! Kedves Atyámfiái! — Az Áment nekünk—nektek, Dávid Ferenc szellemi örököseinek kell oda tennetek ennek a beszédnek és minden ti beszédeteknek a végére. Sőt, ha igazán lélekben követni óhajtjuk és óhajtjátok a főpásztort, elejétől végig Ámennek és igennek, pozitívnak és Isten lelke által sugalmazottnak kell lennie minden beszédünknek, minden cselekedetünknek. Dávid Ferenc nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Hitéért és meggyőződéséért a dévai vár börtö— 63 —