Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

AMI RÉGI ÉS MINDIG ÚJ

Alapige: „Az igazságnak útában vagyon élet és az ö ösvényének útja halhatatlan.” Péld. XII. 27.

Nagyérdemű Gyülekezet! Kedves Testvéreim!

A történelem ítélőszéke előtt három nagy világesemény játszik döntő szerepet. Az egyik a kereszténység, amely egy új lelki világ teremtésének isteni művét vállalta s azt a Mester szellemi hagyatékában meg is valósította. A másik a reformáció, amely fejében és tagjaiban óhajtotta megjavítani az egyházat s tanaiban és alkotmányában visszatért az ősi alapokra, amelyek hitünk könyvében, a bibliában, meg vannak örökítve. A harmadik: a francia forradalom, amely politikai változata a reformációnak, s túlzásai és tévedései dacára is neki köszönhető a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjének egyetemes térfoglalása az egyén joga és a népszuverénitás alapján.

Az említett három világesemény közül minket a mai kegyeletes ünnepen a reformáció érdekel közelebbről; jóllehet annak gyökérszálai messze visszanyúlnak a kereszténység első századaiba, amikor még a Mester tanítói tekintélye inkább a vonzás törvényén épült fel; kizárva minden lelki kényszert és minden anathémát. A négy evangéliumban megnyilatkozó ősi egyszerűség, a csodákat

59 —