Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)
GONDOLATOK A BÖRTÖNBEN Dávid Ferenc emlékére. Isten veled, te szép Világ, örökre ... Napod sugára búcsú-csókot int. Pihenni térhet édes otthonába A dús barázdák munkamezejéről A fáradt pór fia. A vándor is Vígan siet az enyhe völgy ölébe, Holott köszönti nyájas mécsvilág A kis falucska minden ablakából. Vesztett csatákon üldözött vezér, Fegyvertélen, kétség — bú — gond között, Betér a barlang borús éjjelébe, S nem félti már vonagló életét: A kapzsi pók hálója óvja — védi, Palástja — a csillagtalan magány. ❖ * * Isten veled, te szép Világ örökre ... Napod sugára búcsú-csókot int. Kialvó fénye játszva ott dereng E sziklavárnak börtön-ablakán, Majd húny . .. leszáll... végkép leáldozik. Körültem éj, kietlen némaság Honol. Az elhagyott családba, hol — 33 —
