Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

Kl VO LT DÁV ID FERENC?

Kincses Kolozsvárnak kicsiny kunyhójára Rámosolyg a napnak legelső sugára; Arannyal vonja be a szalmafödelet,

Mely alatt a mi nagy Mesterünk született. Keskeny kis ablakon játszva szűrődik át,

S míg az édesanya ringatja kis fiát, — Homlokon csókolja a drága csecsemőt S visszaszáll az égbe, honnan imént lejött.

Korán eljegyezte őt az Ég magának, Játszótársai is angyalok valánák,

Együtt barangoltak erdőn, mezőn, réten, Tapsolt az öröm ott hangos jókedvében ... Szomjukat hűs forrás habjaival oltva,

Ajkuk a nagy Isten dicsőségét szólta: „Nagy ő a nagyokban, nagy a kicsinyekben, Porszemben, fűszálban örök, véghetetlen.”

Int a jó szerencse. Elragadja távol Szép szülőföldjétől, bérces kis honától. Idegen világba, napnyugotra, messze,

Hol ifjú szívét a honvágy is epessze... Nagyratörő lelkét rokon lélek várja,

Hitvédő nagy Luther kebelére zárja;

— 29 —