Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

DÉVA VÁRA

— Perczel Ferencnének ajánlva —

Óriás határkő kelet s nyugat között,

Melyet annyi könyű, annyi vér öntözött,

Állsz még, oh dicső vár, komor fenségedben. Késő utód előtt hálás kegyeletben.

Ormaidon pihen tépett vándor felhő, Bokraiddal játszik nyájas esti szellő; Csillagok kigyúlnak, hold világa dereng, Lelkem is édes-bús múltadon elmereng.

Titán kéz emelt ki anyaföld méhéből Ködös régiségben, a hová nem ér föl Merész röptű szárnyán mosolygó képzelet. . . „Csak az Urnák lelke honolt a mély felett”.

Állasz, óh dicső vár, te élő pyramid!

Nem visszhangozza bár szolgák siralmait Borongó kebeled, — neked is van gyászod: Ide börtönözték a hit szabadságot.

— 25 —