Józan Miklós: A fejedelem és papja (Budapest, 1940)

Én azon könyörgök az Ur Istennek: valaki érti az igazságot és külső haszonért és tisztességért eltitkolja, az hatalmas Ur Isten rontsa és szégyenítse meg és meg ne kegyelmezzen neki.

❖ *

Gyakorta jut eszembe — írja Dávid Ferenc —, miképpen méltó is erről emlékeznem, mikor is a mi szeretett és boldog emlékezetű fejedelmünk gyakori betegségeiben félelmünk volt, hogy azoknak vége halál lenne, és úgy, mint emberek szóltunk, hogy halála után bontakozása lenne az egész tudománynak. Ö Felsége bölcsen és Isten szerént felelte: „Mivelhogy ő nem Isten, sem pedig nem oltalmazhatta az Istennek igazságát, hanem önmagának gondja volt eleitől fogva és leszen az igazságára; támaszt és ad patronust, ha emberek által oltalmazni akarja, ha pedig nem, ő maga elég erős és hatalmas arra.”

8 —