Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
oda mutat, hogy magyarul könyörgött gyilkosaihoz. A románok akkor már mind elszaladtak volt. Mikor Bereczki Ferenc a kötelekből felszabadult és eltűnt, a martonosi magyarok már össze voltak gyűlve, és vérszomjasán várták, hogy mi fog történni velünk. Amikor a román lándzsások Maliival együtt elfutottak, Gáspár Tamás, Demeter Mihály és Jakabfi Mózsi bosszúsan és szitkozódva mondták, hogy a menekülteket el kell fogni. Rögtön a dühös magyar nép úgy körülvett, hogy kénytelenek voltunk magunkat megadni, majd elhurcoltak az akkori falusbíró Vas Gyurihoz. Ellenszegülni lehetetlen volt. Nemcsak az idegeneket, de saját papjukat is elfogták. Bántalmaztak, döfködtek, kellemetlen szavakkal illettek. Főbb vezetők voltak: Gáspár Tamás, Jakabfi Mózsi, a falu nótáriusa, Demeter Mihály, Vas Gyuri falusbíró, Vári Zsigmond, Kádár Andris, Szentpáli János, Sófalvi Ferkó, Vas András, Sófalvi Minya, Sófalvi Jancsi, András Józsi. Fogdosó segédek: Miklós István, ifjú Barabási Mózsi, Boros Mózsi, Futó Dani, Demeter Dani, Gáspár G. stb. Gálfi Mihályon kívül mindenkit elfogtak. Neki azért sikerült elmennie, mert nála volt a derekára kötve egy éles kard, egy két csövű flinta és egy pár pisztoly, minél fogva az ő gallérjába akadni nem volt szerencsés. Odajött a falusbíró házához szegény nőm is, ahol mi már meg voltunk kötözve. Gondolta, hogy a korábbi bizodalmas embereket, akik dühös vezetőkké váltak, meg tudja kérni, hogy éjszaka ne vigyék el a foglyokat. Annál is inkább, mert ezeket az embereket idős Gálfi Mihály apósom mindig pártfogolta ügyeikben, akik akkoriban eget, földet ígérve készek voltak mindent megtenni a családért. Nálunk Újszékelyen is szívesen látott vendégek voltak, most pedig nem ismertek meg. Szép kérése, könyörgése ahelyett, hogy meghallgattatott volna, személyeskedésig terjedő csúfolódással utasíttatott vissza, hogy miért jöttünk ide, hogy a falut fellázítsuk. Jakabfi Mózsi nótárius, akinél legfőbb és legdrágább vagyonúnkat egy záros ládába elhelyeztük- gondolva, hogy ott biztonságban lesz, mert őt idős Gálfi Mihály házánál mindennap jóindulattal fogadták szegény nőmet a legjobban mocskolta, és a faluból is kiutasította. így egy kenyeret vett magához, és négy apró gyermekivel éjnek idején elindult az erdő felé. Időközben András Józsi meggyújtotta a Gálfi Sándor csűrét, azelőtti 211
