Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
József (1827-1918), Mezei Ferenc, Pap István, Soós Elek, Szép Péter, Szolga József és Tóth Mózes mindnyájan közvitézek, kik 1890-ben még életben voltak mint az Udvarhelyszéki Honvéd Egylet tagjai.91 A vargyasi unitárius egyházközség anyakönyveiből - Andorkó Ferenc jelenlegi lelkész segítségével - sikerült pontosítani a következő két személyt: Ilkei Bálint közvitéz és „híres katona, derék honvéd és becsületes ember vala” Sz. 1816, mh.1909. Máthé Péter balázs, id. közvitéz. „Fiatalon harcolt Gábor Áron oldalán.” Meghalt 1919-ben. Vargyasi illetőségű negyvennyolcasok voltak még Györke Károly főhadnagy, aki a Kossuth-huszároknál szolgált; Sebe Bálint (sz. 1832), 1848-ban 16 évesen mint tüzér vett részt a szabadságharcban. Vízaknánál megsebesült, majd fogságba esett; Máthé János honvéd. Született 1815-ben. Lövétén halt el.92 Vargyasi Dimény Zsigmond „körjegyzőről” vargyasi Dániel Gábor úgy emlékezik, mint „egyenes, szókimondó ember [...], ki szabadelvű hazafiságáért fogságot is szenvedett” (Daniel emlékirat. Bp. 1881. II. 112-196.) A kolozsvári Ereklyemúzeum anyagából került elő vargyasi Hajós János nemzetőr neve, ki a kincses városban hunyt el 1899. május 22-- 93 en. A népi mester Síitő-család egyik tagja - Sütő István (1810-1880) - a családi hagyomány szerint „Gábor Áron ágyúöntő műhelyében modellasztalosként dolgozott. Zászlóvivő volt a véczeri csatában.” A hitelesség kedvéért idézünk Sütő Gábor Csaba hozzánk küldött 1998. aug. 28-án írt leveléből: „A vargyasi temetőben egy kopjafával örökítettem meg nagyapám Sütő István emlékét (...), aki részt vett a rikai csatában. A csata a rákosi mezőn kezdődött, és a Rikában végződött az osztrák csapatok vereségével. Ebben a csatában volt zászlóvivő Sütő István. A szabadságharc zászlajára föl volt hímezve: „Szabadság, egyenlőség, testvériség Vargyas 1848”, sötét bordó alapon, kör alakú kék mezőben, arany hímzéssel. A zászlót sokáig rejtegették. Utoljára 1940-ben volt kitéve a Sütő-portára, melyről egy fekete-fehér fénykép is létezett, az 1950-es évek házkutatásáig. Ebben az időben varrta bele egy paplanba nagyapám testvére, Sütő Anna (Máthé Anna - Török Áronné). A zászló többet sohasem került elő, viszont ma is élő tanúk bizonyítják a fent leírtakat...” 92
