Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
lóval, lándzsával, vérttel, kürttel és egy tegezzel. „Nehézsége 21 lat, férőjűsége egy jó fertály.” A pohár/kehely ma is az iirmösi egyházközség tulajdonában van.7h A jelenlegi ürmösi lelkész - Adorjáni Levente - érdekes bejegyzést talált a számadási jegyzőkönyv 84. oldalán. Idézzük: „1848-ba December elein az itten megjelent forrongó Románoktól való félelem miatt, bátorságnak okáért az Ekla ládája a Templom hiújára vitetvén...” Az említett jegyzőkönyv 85. oldalán - egy énekeskönyvről lévén szó, ez áll: „ez pedig a Magyar Tábor itteni megfordultával el veszett.” A kolozsvári Ereklyemúzeum levéltári anyagából még előkerült két ürmösi közvitéz neve: Ambarus Jánosé és László Györgyé. Mindketten Mara őrnagy zászlóaljában szolgáltak.77 Mindketten több csatában vettek részt és 1892-ben még életben voltak.7,0 Maurer József és a két ürmösi közvitéz — az elkövetkező jubileumi esztendő alkalmával - emléktáblát érdemelnek. VARGYAS A gazdag történelmi múlttal rendelkező unitárius egyházközség szabadságharc idejéből származó emlékei a peremvidéki falvak helyzetét juttatják eszünkbe. Erdővidéket a Homoródok mentével összekötő főút is a Rikán - Felsőrákoson át - vezetett, s így Vargyas kissé félreesett az események „szórásából”. Adataink összegezésében a szűkös irodalomra és a szájhagyományra támaszkodtunk. Eltekintve a katolizált vargyasi báró Dániel Imre (1809-1869) szégyenteljes negyvennyolcas szereplésétől, el lehet mondani, hogy a zömében unitárius Daniel család - akárcsak a katolikus miklósvári gróf Kálnokyak - nemcsak a kuruc szabadságharc idején7,1, hanem az 1848-as szabadságharcban is rokonszenvvel viselkedett fajtája, népe, a székelység küzdelmei iránt, s egyik legkiválóbb tagja báró Daniel Gábor (1824-1902) - később az unitárius egyház főgondnoka - abban aktív módon részt is vállalt. Részt vett az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen, s azt követően segédkormánybiztosként működött. Az osztrákok zaklatásaitól csak úgy menekülhetett meg, hogy elvállalta az erdővidéki alkirálybírói címet (Id. Dániel Gábor: A vargyasi Daniel 87
