Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
rius vallásban élt, s így ennek az egyháznak lettek szabadságharcos vértanúi.60 A kőröspataki 10 vértanú nevét emléktáblával jelölte meg a helybeli RMDSZ 1998-ban. Műsoros emlékünnepség közepette koszorút is helyeztek a hősök emlékművére. Hogy mennyire adózott ez a település a szabadságharcban, abból is láthatjuk, hogy 1890-ben, 41 esztendővel a szabadságharc bukása után, még 7 életben levő és a forradalomban aktívan résztvevő veteránt említ az irodalom61, mint a Rikán Belőli Honvéd Egylet tagjait. Ezek: Bölöni János, Fülöp József, Jakabos János, Molnár István, Sebestyén Dénes, Ütő Mózes és Vikárus Lajos, mindnyájan közhonvédek. Az Ütő, Jakabos, Molnár és a Vikárus család számos tagja régi idők óta az unitárius vallásban élt. Utólag került napvilágra még Birtalan Sándor neve. A szabadságharc idején a sepsikőröspatakiak lelkésze Gvidó Sándor volt. Egy Székely Sándor püspökhöz írt levelében említést tesz Péterffy József fiatfalvi papról és annak sógoráról, a negyvennyolcas Árkosi Mózesről, aki akkoron Árkoson volt iskolamester.62 Sepsiszentkirály A Baróti hegység lábánál keskeny völgyben meghúzódó, vegyes vallású falucska, aligha lehetett nyílt harcok színtere, ám nem messze innen, a szemerjai síkon zajlott le az emlékezetes szemerjai csata. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján az akkortájt 600 lélekszámúnál bíró kis településről azonban közel 20 közkatona és tiszt esett el, és a harcokat túlélő negyvennyolcasról is tudunk. Nehéz volna megmondani, hogy a korabeli egyházi dokumentumok miért hallgatnak, már-már feltűnő módon, az 1848—49-i eseményekről. A szentkirályi unitárius eklézsia Rendelések könyve 1789-1853-ban kötetében ezt olvashatjuk: „1848/49-ben bizonyos consistoriális rendelet értelmében és később, a beállott táborozások miatt, egyházi vizsgálat nem rendeltetvén.” Ebben az időszakban Farkas József volt az egyházközség lelkésze, aki aktívan ugyan nem vett részt az eseményekben, de szószéki beszédeiben biztatott, buzdított, vígasztalt és „tevékenységéért egy és fél év fogságot szenvedett, melyet Csíkszeredában töltött le.” 78
