Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
telmek származnak. P.o. Egy Lepedus nevű oláh molnár Árkoson, akit közönségesen Lepedősnek hívnak. Iosif Gyurkát Karácsonyfalván Jószívű Gyurkának hívják. Az 1848. forradalom után mennyi ilyen nevetséges nevek származtak a nép ajkán, mikor Heritest, egy durva biztost Herodesnek, Hanbaut egy más nagy kövér biztost Hámbárnak, Gamerát Kamarának, Torvesztert, egy rossz írót Tollvesztőnek, Lichstenstein herceget Likistánnak, Palmerstornt Pálmesternek, Canrobertet Kanróbertnek stb. [nevezték]. Szinte mindenütt a személyek fő jellegét igen reájok illőleg kifejezték.”26 Datk unitárius lelkészei a szabadságharcot követő időszakban is megkülönböztetett érdeklődést tanúsítottak az 1848—49-i események iránt. Feljegyezték, hogy Kiss Aladár, aki 1892-1898 között volt datki unitárius lelkész, megmentette „a csíkmadarasi állami ágyúöntöde és lőporgyár 1848/49. évre szóló jegyzőkönyveit, melyeket Laborfalván talált meg” s tőle Kanyaró Ferenc kolozsvári gimnáziumi tanár birtokába kerültek.27 Hogy ez a falu a háromszéki önvédelmi harc idején nem egyszer került az önvédelmi csapatok fennhatósága alá, egy korabeli feljegyzés is bizonyítja, miszerint „a székelyek” Hévíz felé itt vonultak át, élelmiszert és igavonó állatot szerezni.28 Hogy Datk és Olthévíz is mennyire peremvidéke volt 1849-ben a szabadságharcnak, ahová az erdővidéki harcok idején az ellenséges csapatok visszavonultak, a következő feljegyzés is bizonyítja: „December 19-23. között már több összetűzés volt a székelyek és az osztrákok között. Az egyik ilyenre Apáca és Szászmagyarós között került sor... Másnap reggel a székely portyázók jelentették, hogy a román tábor eltűnt. Hoztak magukkal néhány apácai embert, akik elmesélték, hogy a lövöldözés hallatán a táborban azt hitték, hogy a székelyek támadták meg őket, és menekülni kezdtek. Az ijedten menekülő csapat a datki erdő különböző útjain menekült, és egy alkalommal két seregrész a sötétben összetalálkozott. Egymást ellenségnek vélték, és tüzelni kezdtek egymásra. Mintegy félórát lövöldöztek, míg felismerték egymást, de ekkorra már hét halottal és több sebesülttel számoltak.”29 62
