Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
napja vagy kicsipünkösd. Nehezen érthető, hogy községünknek ezen egyedülálló nevezetes ünnepéről egykori feljegyzés nem maradt, s keletkezéséről csak az ingatag és az okokat összekavaró hagyomány tudósít ... Eszerint az első szabadság napján szép, tavaszról nyárba hajló hétfőre ébredt Alsórákos jobbágy és zsellér rendű népe. Korán reggel megtelt az alsómező úr-dolgát végző emberekkel. Az Gálszegben kapáltak, a Nézőhegy oldalán kaszáltak, a Hegytetőt pedig körülkerülték az ökörfogatú ekék. A mezőn dolgozó jobbágy ajkáról nem hangzott a munkás örömdala, mert nem magának dolgozott. Az ispán botja, a vártorony alatti deres és kaloda kényszerítette erre. A munkájában is szabadulásról álmodozó népre [...] ezen a napon felragyogott a szabadság napja. A Pálszegben, az úthoz közel dolgozók szokatlan kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utasa, amikor a Turzonon leereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából, feléjük indult. [...] Idevalósi fiú, a Huszár-család sarja volt, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig az úr dolgaira hajtják, felvilágosítja véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, s máshol már élnek is népek a szabadságokkal: a föld, a telek az ő tulajdonuk, és nincs többé tized és robot kötelezettség.7 Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve, egyemberként indult a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába. Az öröm olyan nagy volt, hogy a Hegytetőn ember nélkül maradtak az ekék, gazda nélkül az ökrök, a szabadság hírétől megkábult szántók kihúzták a járompálcákat, állataikat a szabadító Istenre bízva, ők is a templom felé tartottak. Mindenki, magyarok, románok, reformátusok, unitáriusok, a református templomba. Munkaszerszámukat: kapát, kaszát, nekitámasztották a templom előtti öreg szádogfának, örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét. Petre Mózes, az akkori lelkész, beszédében az új ünnepet kicsipünkösdnek nevezte, mert úgymond, ezen töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító Szentlelke. A felszabadult nép pedig a hálaadás után, az öreg szádokfa (hárs) alatt, födetlen fővel, térdrehullva tett átok alatt fogadást, utódaikra is kiterjedő erővel, hogy 50
