Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

1862-ben áttettem lakásom Szucságba, hol 1869-ig a gazdaság volt a foglalkozásom. 1869-ben az új honvédség felállítása alkalmával kineveztettem őrnaggyá és a Szolnok-Doboka Zászlóalj parancsnokává, majd meg­szerveztem és megalakítottam a 32. huszár zászlóaljat Désen. 1871 júliusában áthelyeztettem mint zászlóaljparancsnok a 30. zászlóaljhoz Kolozsvárra. 1872. november 1-én neveztettem ki alezredessé. 1877. július 1-én a nyugalmazottak állományába léptem, saját ké­relmem folytán, mely alkalommal őfelségétől az ezredesi rangot és címet nyertem, szolgálataim elösmeréséül díjmentesen, és ezzel kato­nai pályám be volt végezve. Mit írjak még magamról? Tiszta lelkiismerettel csak azt mondha­tom, hogy akármily állásba helyezett sorsom, mindig a legőszintébb hazafiság és hű kötelességérzet volt rugója cselekedeteimnek. Fő fela­datomnak tekintettem mindig szeretett hazám és nemzetem ügyét te­hetségem szerint szolgálni. Midőn 1869-ben szolgálatomat újból felajánlottam hazámnak az új honvédségnél, csakis azon reményben tettem, hogy mint képzett katona azon a téren szolgálhatom hazámat legsikeresebben. Öntu­datom megnyugtat arra nézve, hogy megfeleltem e feladatoknak, s ha mégis idő előtt kell odahagynom azon pályát, amelyre fiatal ko­romban készültem, s tehetségemnek úgy a harctéren, mint béke ide­jén nem egy jelét adtam, ennek oka az, hogy önérzetem érzékenyen megsértetett. Szándékosan vagy csak kicsinylésből a 48-as honvéd iránt - sohasem kutattam -, múltam és önérzetem tiltakoztak az el­len, egyszerűen visszavonultam, sajnálom bár, de soha meg nem bá­nom, amit tettem. Egész életemben szerény ember voltam, talán igenis az. Ami keve­set tudok, azt sohasem fitogtattam. Hízelkedni, csúszni, mászni nem tudok. Jártam és járok mindig az egyenes úton. Kolozsvár, január 2. 1888. Szigethy Csehi Miklós ezredes. 348

Next

/
Oldalképek
Tartalom