Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
ebben a munkájában lexikonszerű rövidséggel emlékezett meg Szigethy Csehi Miklósról is. Most pedig következzék az említett önéletrajz. *** Születtem 1824. február 14-én Tordán, régi nemes családból. Egy ősöm, Csehi István, mint harcos vitéz, kardjával szerzett magának címeres nemeslevelet „de Szigeth” predikátummal - kár, hogy nem vágott hozzá több faluból álló donációt is -, eszerint, bárha családom Máramaros-Szigetről jött Tordára, a Szigethy név nem elszármazási, hanem valósággal nemesi előnév, amint az a nemeslevélben ékes latin nyelven írva van. Szülőim Szigethy Csehi Sándor és Kőszegi Mária voltak. Neveltettem a tordai Unitárius Gimnáziumban. Ezt elvégezve 1839-ben mentem be az unitáriusok kolozsvári főgimnáziumába a logikára, hol azon elhatározásra jöttem, hogy a katonai pályára lépjek. Edesatyám beleegyezését kinyerve, már 1839 őszén Nagyszebenbe mentem, hogy előlegesen magam a német nyelvben gyakoroljam, mivel édesatyám beleegyezése azon kikötés mellett történt, hogy valamely katonai intézetbe menjek, a katonai tudományok elsajátítása végett. 1840. március 2-án, mint Regimento Cadét az akkori 16. számú határőrszázadhoz felavattatván, 1840 őszén Karánsebesre a 13. határőrezred törzshelyére mentem, hol a háromévi matematikai tanfolyam hallgatását megkezdettem. Tanulmányaimat jó sikerrel végezve 1843-ban, ősszel visszatértem ezredemhez, Orlátra. 1846. június 1-én neveztettem ki hadnaggyá az ezrednél. [...] lettem a kudzsiri 4. [...] hol állomáshelyem Púd nevű falu volt Hunyad megyében. Itt találtak az 1848-iki események. 1848. november 6-án helyeztettem át a XI. honvédzászlóaljhoz, mint főhadnagy, és átvettem a 4. század parancsnokságát Nagyenyeden. 1849. januárjában századossá neveztek ki. 1849. március 2-án a Medgyes melletti csatában őrnagyunk Inczédi Samu megsebesülvén, mint jelenlévő legidősebb százados, én vettem át a zászlóalj parancsnokságát, és a másnapi csatában vezettem a zászlóaljat, úgyszintén a visszavonulásnál Segesvárig, hol azt gr. 346
