Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
Erdélyiek iránti rokonszenvre nézve összhangzás leend az régi és új iskolában egyiránt. Különböző vélemények lehetnek közöttünk politikai tekintetben is a Magyarország és Ausztria közti viszonyokat illetőleg; azonban azt mindnyájan érezzük, hogy a nevelési ügyet érdeklő erőszakos rendszabályok kísérletének erélyesen ellen lehet állni oly eszközök által, mint az ön levelében kijelöltek, s szerencsére az eszközök 's módok a' jelen esetben lényegileg békés természetűek. Tagart Úr írni fog önnek bizonyos kezelési kérdések iránt, például a begyűjtendő pénzalap miképp leendő kezelését illetőleg [...]”.36 Március 25-én Tagart is írt Pagetnak, „[...] Én szükségesnek gondolám azt is, hogy írnék Tisztelendő Myles úrnak az Amerikai Unitaria Assotiatio titoknokának, felszólítva ötét ez ügyben azon testületnek is közremunkálását kieszközölni. Kérem önt, maga részéről se mulasson el írni egyenesen őhozzá, avagy egyike az erdélyi tanároknak küldjön egy latin felhívást.” Nincs tudomásom arról, hogy a teológiai tanárok közül valaki is megfogalmazta volna a „latin felhívást”. Tagart néhány kérdést is intézett Pageten keresztül az erdélyiekhez, de hogy választ kapott-e ezekre, nem tudom. „Kívánatos volna tudni - írja Tagart hogy a netalán bégyülendő pénz mimódon fog beruháztatni (invested); kik lesznek azon vagyonnak gondviselői; minő biztosítás van arra nézve, hogy a jövedelem vagy kamat éppen a meghatározott célra fog fordíttatni, ti. a tanári fizetések nevelésére vagy a tanárok számának szaporítására; s vajon fogja-e biztosítani a végcélt, úgymint az erdélyi unitáriusok vallási intézeteinek s nevelési alapítványainak a kormány beléavatkozásától való függetlenségét? Nem lehet-e attól tartani, hogy nagymértékben fogja a követeléseket változtatni vagy feljebb fokozni oly célból, hogy minden tudományossági s protestánsszerü érdeket elnyomjon vagy absorbeáljon?”37 Paget „segélykiáltása”38 nem maradt eredménytelen. 1858. május 1-én kaáli Nagy Elek főgondnok jelenti az EKT-nak, hogy „angol hitrokonaink 1231 font sterlinget, 12 shillinget és 4 penst küldöttek vallásközönségünk pénztára gyarapítására, mely (akkori) osztrák értékű 13414 forint 56 dénárban kereskedő Dietrich Sámuel által kifizettetett”.39 Az E.K. Tanács latin nyelvű köszönő levelet küldött az Angol Unitárius Társulatnak.40 327
