Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
mely Magyarországról szól, többnyire tudatlanság, vagy ezzel párosult rosszakarat tűnik ki; a legszentebb cél félremagyarázatik, s a legkiáltóbb bűn mentségre talál. Hányszor a Times vagy Galignani's Messenger-t kezembe vettem, többnyire égő harag fogott el a ferde cikkíró iránt, s mind csak azon gondolkoztam, hogy miként lehetne orvosolni e bajon. [...] Ragadja fel ön újból azon tollat, mely egykor annyi ügyességgel leplezte föl hazánkat a civilizált világ előtt, 's nyissa föl Európa szemét! [...] Mutassa meg, hogy azon nemzet, mely Ázsiából jött ki, hű és igazságos, hogy féltékeny szabadságára, de nem sóvárog más nemzetiségek eltörléséért; tárja fel továbbá egy gaz kamarilla fondorkodásait, s mutassa meg, hogy annyi hálátlan törekvés, annyi önkény dacára sem vehettek ki a törvényes vágásból, hogy a magyar pietásban megtört a fondorkodók cselszövénye, hogy még most is rendületlenül és szilárdul állunk a törvény és igazság útján. [...]” A felhívás nem maradt eredmény nélkül, Paget minden ismeretségét felhasználta, hogy Anglia közbenjárását kérje a Magyarország és Ausztria közötti megegyezés elősegítéséhez. Sir Robert Coloqhoun, bukaresti angol konzulhoz írott levele Was Sámuel közvetítésével eljutott Sir Stradford Canning konstantinápolyi angol követhez, hogy végül Henry John Temple Palmerston külügyminiszter a „tegye hivatalossá” megjegyzésével együtt fiókjába süllyessze.24 Hiábavaló volt Paget Sandford által 1849. augusztus 2-án Henry Unwin Addington külügyi államtitkárhoz továbbított levele is25, „a brit kormány csak figyelője volt az osztrák-magyar eseményeknek, még bírája sem akart lenni, nemhogy részese, főleg »észak kolossza« ellenében nem.”26 A cári csapatok kolozsvári bevonulása és a világosi katasztrófa után Paget Angliába menekült, itt politikai és sajtó körökben mindent megtett azért, „hogy az angolul beszélő világot megismertesse Magyarországgal.”27 1850-51-ben ebből a meggondolásból fogott hozzá Naplója kiadási előkészületeihez, ezt igazolja Sandfordnak Pulszky Ferenchez írott 1850. február 21-én kelt levele is. „Paget most egy köteten dolgozik, ami a közelmúlt eseményeiről fog szólni [,..]”28, a kötet töredék maradt, a kiadók nem vállalták, helyette inkább Magyarország és Erdély második kiadását (1851) készítették elő29. A British 324
