Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Életpályák - emlékművek

A visszaemlékezések a szabadságharcot közvetlenül megelőző évek eseményeivel kezdődnek. A Nagyszebenben élő-dolgozó kincs­tári hivatalnok megismerte a várost (ahogy ő nevezi: a „lutheránus Róma”, vagy „magyar Vendéi”) társadalmi-politikai életével együtt. A városban külön tényezőként vette számba: a szászokat, magyarokat, románokat és az ott állomásozó General Commandót. Továbbá írt ezen tényezők érdekeiről, melyek jórészt ütköztek egymással, mintegy jelezvén előre a forradalomban felmerülő társadalmi-nemzeti ellenté­teket, buktatókat. Nagyszebeni emlékei közül lelkesedéssel írt Klapka Györggyel való találkozásáról, a köztük lezajlott beszélgetésről, ami­kor ő a székely határőr-intézményről beszélt, míg Klapka a bánsági román és horvát-szláv végőrvidék katonai szervezetéről tartott ismer­tetőt. A nagyszebeni emlékezés a szabadságharc bukását követő fog­ság leírásával zárul.16 A következőkben Jakab Elek Balázsfalva szerepét húzza alá az 1848-as erdélyi román forradalmárnemzedék képzésében, nevelésé­ben: „....már akkor meglátszott, hogy a balázsfalvi alsó és felső tanin­tézetekben az ifjúságnak nagyobb számban együttléte saját nemzetiségű tanárok által nemzeti irányban oktatása az értelmi kiké­­peztetés mellett a nemzetiségi és jogérzet fölébresztésére is hatást gyakorolt, általában az erdélyi románság közt is az értelmesedés az eddiginél jóval nagyobb számnál kezdett megnyilvánulni. És ez ter­mészetes is”17 - írta meggyőződéssel, mintegy elismerve a román nemzeti érdekek létjogosultságát. Történetírónk a továbbiakban tág teret szentelt a Balázsfalván tar­tott román nemzeti gyűlések leírásának. Az 1848. április 30-án meg­tartott gyűlés következményeire így emlékezett: „Azóta úr dolgára nem mentek (ti. a jobbágyok), vagy ha igen, csak későre, és akkor is ímmel-ámmal dolgoztak, sokan egyenesen kimondották, hogy május 15-ig még mennek, de azon túl ne is hívják hiába...egész faluként ké­szültek a május 15-iki népgyűlésre oly számban és nyíltan bevallott szándékkal, hogy szükség esetében a katonai erővel is dacolhassa­nak.”1* A május 15—17-én Balázsfalván megtartott Román Nemzeti Gyűlés részletes leírásának egy egész fejezetet szentelt a szerző. Le­írása az akkori eseményeknek ma is értékes forrása. „Én a gyűlés 306

Next

/
Oldalképek
Tartalom