Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
A szabadságharcot megelőző években az Erdélyi Híradó munkatársaként történelmi, politikai, társadalmi, gazdasági vonatkozású cikkeket közölt, majd a románok balázsfalvi és a székelyek agyagfalvi gyűléséről helyszíni tudósításokat írt. Agyagfalván Jakab Elek már a Kossuth-huszárezred közhonvédeként volt jelen. A további hónapokban részt vett Bem tábornok erdélyi és bánsági hadjárataiban. A piski győzelem alkalmával hadnaggyá, 1849 április végén Temesvár alatt főhadnaggyá léptették elő, s a harmadik osztályú érdemjellel tüntették ki.4 A fegyverletétel után bajtársaival együtt fogolyként került vissza Nagyszebenbe, ahonnan 1850. április 26-án szabadult. Ekkor azonban Jakab Elek nevét a kincstári hivatalnokok sorából törölték, és szigorú otthoni-szentgericei tartózkodásra ítélték. Szülőfalujában ugyan kényszerből vált átmenetileg szántó-vető emberré, de 1853-tól, éppen a szakszerű gazdálkodásról írt cikkeivel kapcsolódik be újra a szellemi tevékenységbe. Az „Agricola” név alatt író publicistára felfigyelt gróf Mikó Imre, és 1854 telétől titkáraként foglalkoztatta Jakab Eleket, aki 1856-ban Kolozsvárra telepedett és családot alapított. Felesége - Róza - az erdélyi királyi főkormányszéki levéltár igazgatójának, Altorjai Mike Sándornak volt a leánya. Házasságukból négy gyermek - Juliánná, József, Róza és Ilona - született.5 Gróf Mikó Imre titkáraként Jakab Elek bekapcsolódott az újra éledő, bűvölő társadalmi és tudományos munkába. Részt vett az Erdélyi Gazdasági Egylet, a Nemzeti Színház újjászervezéséért folyó tevékenységben, és az Erdélyi Múzeum-Egylet alapításában. A gróf költségén kutatta a hazai és külföldi levéltárakat, és 1861-től hivatásszerűen is levéltárossá vált. Először az Erdélyi Királyi Főkormányszék levéltárában mint lajstromozó nyert alkalmazást, majd 1863-tól a levéltár aligazgatója és 1867-től igazgatója lett. Jakab Eleknek a kolozsvári évek a legkedvesebb emléket jelentették. Itt születtek gyermekei, s ugyanitt bontakozott ki történetírói munkássága is. Tudományos munkásságáért 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.6 1874-ben az erdélyi főkormányszéki levéltár Budapestre került, és vele együtt történetírónk is a fővárosba telepedett családostól. Itt siker és kudarc egya-301
