Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
natkozó emlékeket is felkutatjuk, akkor sem pótolhatjuk azt, ami időközben elkallódott, elveszett, elpusztult. És milyen kevesen nyúltak tollhoz! A szerző emlékezéseinek fontossága, jelentősége kiemelkedő, ugyanis részese volt az események forgatagának, szavahihetőségéhez nem fér kétség. Mi adta az önbizalmat, hogy ítéletet mondjon másokról? Nem önmaga, hanem elsősorban az események és a benne szereplők fontosságának tudata. „Isten és ember ítél fölöttem is” - írja az Előszóban. Ha saját személyét kívánta volna kiemelni, elképzelhetően hosszabban elidőzött volna a vele kapcsolatos részeknél, történéseknél. Az emlékezések hangulatát, az ítélkezés mikéntjét meghatározta a keletkezés ideje - alig pár évvel a levert szabadságharc után. Túlzott szigorára ne keressünk mentséget, fogadjuk el azt, hogy ő így látta, így gondolta. Talán, ha nem marad annyira magányos, ha mások véleményét, élményeit is megismeri, valósabb lesz az általa festett kép. Néhányan, mint pl. Széchenyi István, Batthyány Lajos, Deák Ferenc olyan személyiségek, akik csodálatot ébresztettek benne, és ez a csodálat nem szűnt meg, mondhatni fokozódott, amikor közelebbi kapcsolatba került velük. Pálffy reformista gondolkodására nagy hatással voltak. Megtapasztalta, hogy jellembeli szilárdságuk, a tenniakarás, áldozathozatal, politikai tapasztalatuk és gazdasági ismereteik alkalmassá teszik a mindenkori vezető szerepre - bár Deák esetében felrója a tehetetlenséget is. A tisztánlátás, a tájékozottság, a megfontoltság Pálffy szemében talán a legfontosabb volt, amikor elhamarkodott, megalapozatlan döntések következtében egyre kuszábbá és áttekinthetetlenebbé vált a helyzet. A könnyelműség, amelyet sokszor eltúlozva ábrázol, Kossuth, Gál Sándor és Berzenczey László jellemzésekor a legvisszataszítóbbnak tűnik. Nem fukarkodik a dicsérettel sem, de a „meztelen” igazságot sem takargatja. És azt sem titkolja el, ha számára kiismerhetetlen egy-egy jellem, vagy érthetetlenek cselekedeteinek mozgatórugói (pl. Görgeynél). Néhol gúnyosan ír a kisszerűségről, epébe mártott tollal jellemez műveletlen, öntelt embereket. Cím és rang nem jelent felmentést senkinek. Emberi gyarló-298
