Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)
tek vissza Abrudbányára, amelyek teljes létszámban voltak. Május 17- én megtörtént a visszavonulás, a délutáni órákban meg is érkeztek Abrudbányára. Ott értesültek a tragédiáról. A magyarság visszatérésének hírére a román csapatok Verespatakra húzódtak, hogy összeszedjék magukat, de másnap újból lerohanták Abrudbányát. A csata egész nap, egész éjjel tartott, váltakozó szerencsével, de lassacskán a románok felülkerekedtek. Mielőtt teljes vereséget szenvedtek volna, Hatvani újra a kivonulás mellett döntött, azzal a különbséggel, hogy ezennel Zalatna felé akart menekülni. Ez a románok tudomására jutott, s így minden erejüket a menet megfékezésére fordították. Hatvani a gyors kivonulás helyett még három órát vesztegetett a városban az összegyűlt szekerekkel, nőkkel és gyermekekkel. így időt adott a románoknak, hogy a hidakat megrongálják, s az utakat eltorlaszolják. A menet rövid út megtétele után a Bucsum-Cserbu völgyben találta magát, ahol az utak már el voltak zárva, s a románság lecsapott a menetre. A védekezés rövid idő után lehetetlenné vált, a katonaság megmaradottjai s a magyarság erősebbjei, ahogy tudtak, elmenekültek. A nagyobb rész, mely nőkből s gyermekekből állott, gyilkosság áldozatául esett. A tragikus kimenetelű események befejeztével Abrudbánya teljes egészében a románok kezére került. Felosztották maguk közt az ingatlanokat, beköltöztek a kevésbé megrongált házakba. A díszes épületek, magánházak, hivatali helyiségek, templomok és iskolák mind elpusztultak. A város utcáit körülbelül 1200-1300 ember holtteste borította, kik a verespataki s abrudbányai kétszeri véfíirdőnek voltak áldozatai.46 1849. május 9-i, illetve 18-i tragédia egyházunk számára is kétszeres bánatot okozott. Nemcsak az abrudbányai magyarság egy része lelte halálát e napokon, hanem az unitárius gyülekezet legnagyobb része is. Az unitárius templomot, papilakot, a környező házakat felgyújtották, a harangokat és kegyszereket pedig elvitték. Ekkor vesztette életét Fűzi Ferenc Abrudbánya unitárius lelkésze, aki tisztségét 1827 óta viselte. A város egyik tanítója, Sándor József is ekkor halt meg. A legyilkolt unitáriusok száma az abrudbányai Unitárius Eklézsia Anyakönyvéből vett adatok alapján 182 személyre becsülhető, de ez a szám valószínűleg sokkal nagyobb volt. 271
