Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)

A nemzetőri szolgálatra háromszáznál többen jelentkeztek, s az első összegyűléskor a vezetőség a következőképpen alakult. A századosi tisztséget Zsakó István töltötte be, míg a főhadnagy testvéröccse, felsőutcai Zsakó János lett. Első hadnaggyá Demény Andor, míg másodhadnaggyá piaci Zsakó János vált. Volt egy tizedes, és minden szakasznak 3 káplárja. A közigazgatás területén Pozsgi István és Ekárt András lettek a kisbírák.20 Míg az idősebbek Torockón megalakították nemzetőr csapatukat, hogy a várost a románok támadásaitól védjék, addig a fiatalabbak mint önkéntesek sorozódtak all., 32. és 73. honvéd zászlóaljakba.21

1848 nyara aránylag csendesen telt el. A románság ez idő alatt titokban vagy nyíltan gyűléseket tartott, de az ősz eljövetelével hozzákezdtek rablásaikhoz. Október elején egy kisebb csapat Torockóra is ellátogatott. A város szerencsétlenségére a nemzetőr csapat Zsakó István vezetésével Borrév körül gyakorlatozott. A románok egyenesen Zsakó István házát keresték fel, s miután értesültek a nemzetőrszázados távollétéről, a város fegyvereinek átadását követelték. A románok egyike, hogy minél meggyőzőbb legyen, Lengyel Sára felé irányította fegyverét. Itt viszont nem állt meg a betolakodó, hanem fegyverét el is sütötte, de szerencsére a golyó nem érintette a nemzetőrszázados feleségét. A lövésre elősiettek a szomszédok, s a hetvenkedő románokat kiugrasztották Torockóról.22 Ezt követően az őrség állandóan cirkált a város területén.

Amit a románok Torockón elkezdtek, azt Kis-Enyeden folytatták, ahol október 14-én 141 magyart gyilkoltak le. Mindez csak a kezdet volt, mivelhogy ezután következett a románok igazi bosszúja. Október 20-a körül indult ki a havasi tábor az abrudbányai hegyek közül. Az volt a megállapodásuk, hogy Nagyenyeden találkoznak, oly széles had vonalban, melynek egyik vége Torockóig, míg másik vége Marosszentkirályig érjen, s ilyen hadállásban vonuljanak végig Erdélyen. A gyülekezésre minden előkészület megtétetett. Axente Juon október 21-én táborával Marosszentkirályra érkezett, míg Prodan Probu hadai Muzsinán táboroztak, s a hírek Avram láncú közeledéséről szóltak. Október 22-én a körülfogott Nagyenyed levelet kapott, melyben felszólították a város lakosságát, hogy tegyék le fegyve262