Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Simon Domokos: Az "eltévedt" harangok földje (Feljegyzések az 1848 - 49-es szabadságharcról a Kis-Küküllői Unitárius Egyházkör egyházközségeiben)

adatából tudjuk, hogy a 606 liter bor a forradalomkor „elfogyott”, az egyház borát „közvagyonnak” tekintették.

12) A mikeszászi és az asszonynépi gyülekezet ebben az időben már megszűnt. Mikeszászát, mint szórványt, a szőkefalvi egyházközség tartja nyilván. Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez. Viszszaemlékezések... (Budapest, 1880. 18.) című könyvében említi meg, hogy „Mikeszászán a Hegyesi családon kívül szinte valamennyit” - értve a nemeseket - megölték a románok.

Hosszúaszón az unitárius Mátéffy Sándor kissolymosi származású vármegyei szolgabírót megölték a románok.

Nem fejezhetem be a műltidézést anélkül, hogy egy pár szóhagyományban fennmaradt, általam hallott emléket ne sorolnék a jegyzőkönyvi tényékhez.

Küküllődombóra a szőlőkapálásakor jutott el a hír a jobbágyfelszabadításról. Székely János emlékezete ügy tartotta, hogy ekkor az emberek eldobták a kapát, szerszámaikat, összeölelkezve mentek be a faluba, és napokig tartó mulatsággal ünnepelték meg az eseményt. Hozzáfűzöm azt a megjegyzést, hogy máshol is így tehettek, mert több évig nem volt az egyházközségnek sem bortermése, sem borkepe a belső embereknek.

Adámos magyar és román nemzetiségű lakóinak egyforma volt a viselete, csak abban különböztek, hogy a magyarok az inget a nadrágba kötötték be, a románok meg a nadrágon kívül hordták. Az emlékezet fenntartotta, hogy mikor a magyar csapatok jöttek a forradalom alkalmával, mindenkinek be volt téve az inge a nadrágba; ha a románok nyomultak a falu felé, mindenki kint hordta az ingét.’6 Ilyen békességben és egyetértésben éltek még akkor egymás mellett az ádámosiak.

Ádámoson egy Csikós nevű ember a Küküllő fűzfái alá bújt, nem tudni milyen okból. Ott kapták meg a románok, s meg is ölték. Két árva gyermeke maradt, akiket egy dicsői Pál nevű ember vett magához, felnevelte az árvákat. Mikor visszatértek Adámosra a Pál melléknevet kapták, így ismertem én is őket Pál Sándi, Pál Imre, csak ritkán és hivatalosan használták a rendes Csikós családi nevüket.

245