Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

Sebestyén József és Bedö Ferenc. A székelykeresztúri gimnázium seniora, Barabás János, Gagyból Pálfi Mihálytól, mint házitanító, éppen azon a napon feljött Martonosba baráti látogatásra, és szerencsétlenségére ezen esemény ott érve, őt is a többiekkel együtt a gaz lelkű magyarok elfogták, és áldozata lett a gazság dühének. A faluban a pap és Gálfi házán kívül máshol is voltak menekültek, akik megtudva Gálfi Mihály hazajövetelét, tanácskozásra odajöttek, hogy hoválétük felől értekeződjünk. Annális inkább, mert már mi tudtuk, hogy egy Malii nevű svaliser tiszt vezetése és parancsnoksága alatt egy csorda román és szász lándzsás tábor fekszik Szentmihályon. A tiszt az Ugrón János űr udvarát foglalta el szállásul, és féltünk az árulás általi kézbeadástól és legyilkoltatástól, ami meg is történt.

Lakott ott a faluban egy odavaló születésű András Samu nevű ember, aki korábban mint katona szolgált. Talán ma is él. Ez az ember többször elment Szentmihályra a tiszthez, beszélgetett a katonákkal, bátor volt köztök járni, bírta azt a nyelvet is.

Ezen ember felbiztatta a martonosi papot, Csegezi Lászlót és Pálfi Sándort, hogy menjenek el Szentmihályra, ő el- és bevezeti Malii tiszthez, hogy ismerkedjenek meg vele. Sikerült a terve András Samunak, és ők hárman 1848. november 8-án átmentek Szentmihályra a tiszthez. A tiszt Csegezit mint papot estefelé elbocsátotta, de Pálfi Sándort ott marasztotta. A pap hazaérkezve közölte a menekültekkel, hogy ő hol volt, és miket hallott, és hogy van Pálfi Sándor.25 Ajánlja a Martonosbóli szétoszlást, az onnani eltávozást, mert a körülményekből és a beszédből észre lehetett venni, hogy ez az András Samu Maliinak spionja.26 Ezt még inkább igazolja azon eset is, hogy András Samu Maliinak a parajdi sóbánya hivataltól 15 000 forintot vitt. Andrási testvérei azután búsultak, hogy miért nem verték agyon az erdőben, és a pénzt vették volna el tőle.

Ezeket így megértve, tudtuk, hogy ki az áruló, és el is vagyunk valamennyien árulva. Mi ifjú Gálfi Mihállyal elhatároztuk, hogy hajnalban indulunk Csík felé be Háromszékre. Csehétfalván immár néhai Gothárd János, derék emberbarát, aki a körülményeket ismerte, kilenc darab lovamat lelkes részvéttel fogadta be. Egy martonosi Jánosi Ferenc nevű embert elküldtünk, hogy két lovat hozzon át Csehétfalváról.

209