Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
Molnár B. Lehel SZENTMIHÁLY VÉRTANÚI KETTŐS TÜKÖRBEN Erdély magyarsága tulajdonképpen két tűz közé volt ékelve: „egyrészt román és helyenként magyar parasztfelkelők támadtak a nemességre és tisztségviselőkre, másrészt a szervezkedő román alakulatok azt a feladatot kapták a bécsi hadügyminisztériumtól, hogy fegyverezzék le az erdélyi magyar nemzetőrséget és honvédalakulatokat.”2 Ebben a helyzetben Magyarország és Erdély haladó gondolkodói a Székelyföld mozgósításától várták a kedvező fordulatot. Az általános várakozás eredményeképpen Berzenczey László marosszéki képviselő és kormánybiztos 1848. október 16-ra összehívta a székelyek nemzeti gyűlését az udvarhelyszéki Agyagfalvára, ahová az öt székely székből mintegy 60 000 ember gyűlt össze. A gyűlésen nagy fontosságú határozatok születtek. Október 17-én pedig olyan hírek érkeztek a helyszínre, miszerint a felbujtogatott románajkúak a magyar nemzetiségűek ellen több helyen tettlegesen felléptek és sokakat megöltek. Ezután Berzenczey Székelyföld védelmére kihirdette a székely katonai tábor megalakulását. A székely katonaság október 24-én indult el Agyagfalváról. A kezdeti sikerek után azonban a székely haderő Marosvásárhelynél vereséget szenvedett a császári seregektől. Ez az esemény megpecsételte a haderő sorsát, és az hamarosan szétszéledt. Csak Háromszéknek sikerült megszerveznie önvédelmét. Marosvásárhely elfoglalása után Marosszék ellenállás nélkül adta meg magát. Ezzel egy időben Heydte császári tiszt Udvarhelyszéken teljes katonai diktatúrát vezetett 195
