Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)
nem fejeződik be. Tény az, hogy Gáspárok voltak Martonosban, a honvéd levéltárban is szerepelnek, de a siklódi Gáspárok közül is valaki saját ősét tartja Petőfi tiszti szolgájának. Talán még Szendrey Júlia is levelet írt neki, hogy megtudjon valamit férje rejtélyes eltűnéséről. De hol a levél, ki lehetett az a Gáspár? Talán valaki azzal is előrukkol, ha majd ez az írás megjelenik. Anna nénit nagyon felháborítja az, hogy Petőfit Barguzinban keresik. „Hát itt halt meg Héjjasfalvánál, Gergé bátyám ott volt mellette, nem messze, két szemével látta.” Legendától legendáig végigbarangoltam a Nyikó-, Gagy- és Homoródmentén a temetőket, és kérdeztem, vallattam a bozótos hantokat, a bemohásodott sírköveket: miért is volt ez a sok véráldozat a nemzet oltárán ? A történész bölcs nyugalommal elvonatkoztat a székely honi tájtól, és megállapítja, hogy a földesúri rendszerből, a székely rendi társadalomból átléptünk 1848-cal a polgári társadalomba. Megszűnt a székely határőrkatonaság, a jobbágyság és a zsellérek a szabadszékelységgel egyenlő jogokhoz jutnak, közös lesz a teherviselés, eltűnnek a rangok és a címek. A nemesség vesztes ugyan, de megőrizte vezető szerepét az erdélyi polgári átalakulásban42. A magyar szabadságharcot leverte a reakciós erők összefogása, de nem győzte le: sokáig él még a hit (és újabb összeesküvések szálai fonódnak), hogy folytatni kell a nemzetté lett népnek a szabadságért, a függetlenségért a harcot. A magyarság európai és nemzetközi tekintélye óriásira növekedett, az „1848-49-es forradalmi mozgalmak közül csak a magyar volt képes társadalmi, illetve nemzeti céljai védelmére a kor színvonalán álló reguláris fegyveres erőt létrehozni. Ez magyarázza a magyar szabadságharc katonai sikereit, ezért tartott ki legtovább 1848-49-es mozgalmai közül a kontinensen. A magyar honvédség a forradalom terméke volt, ám olyan haderő, melyet nem jellemzett a sebtében szervezett forradalmi hadseregekre általában érvényes profizmus hiánya, éppen ellenkezőleg.43 Tény az, hogy az idegen sanyargatás az ellentétektől feszülő udvarhelyszékieket 1849 február közepéig úgy meggyötörte, hogy a felszabadító Bem tábornok seregébe már Kecsetkisfaludból húszán, 191
