Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)

kötözve Szentmihályra vitték, ott Moili nevű tiszt mentette meg a csúffátételtől, és börtönbe kísértette Udvarhelyre. Az összevagdalt nemes Gálffy sógora, a keresztúri Bereczky Ferenc volt, aki ott belehalt sebeibe, és aztán Martonosba temették el a Gálffyak temetőjébe. Szász Ferencről a falubeli öregek örökségül hagyták az utódoknak az árulókat illető megvetést és kiközösítést. Ma ebből a családból egy leszármazott sem él a faluban. Valahol Magyarországon lehetnek a maradékai (így emlékszik Bíró Gábor a martonosi árulásra22, ti. Sebessy Csegezi lelkésznél bujkált, és vele együtt fogták meg, és vitték el - B. D. megj.)

Egy kortárs tanú, Gálfi Mihály is beszámol az eseményekről: „...az udvarhelyszéki népnek egy része a császári katonaság fedezete alatt rabolni behozott oláhok beütésével az értelmes embereket versenyezve árulta el, rabolt velük és előttük és utánuk, és úri lakókat fogott meg, nadrágos embereket; megverte, sőt az oláhok kezébe adta őket.” Gálfi Mihály folytatja (Honvéd, 1849. június 28.): „én is futottam, de a végpercben, midőn felbujtogatott véreim egy pár óra alatt vérpadra hurcoltak volna, azon szerencsétlen hat emberrel, kikkel 200 oláhot és dragonyost - kik elfogásukra hivattak voltak a falusiak által - kivertük a faluból, és társaim a falusiak által elfogatván, midőn a negyedik faluban levő táborba érkeztek velük - már az oláhok ott is futófélben voltak. De a jelenet változott és az oláhok örömdühhel ölték le az áldozatokat. Uraim! e páratlan bűntény még kinyomozva nincs!....” A félrevezető császáriak „...így prédikáltak nekik (zselléreknek - B. D. megj.): ne féljetek tőlünk, mi titeket nem bántunk, csak az urakat és azok javait!”

Simén János, az elmenekült siménfalvi unitárius lelkész úgy találta megítélni a helyzetet, hogy a császáriak pillanatnyilag átvették a vidék feletti uralmat, s viszonylag rend uralkodik, mert a rabló martalóc seregek eltűntek a Nyikómentéről, s megválasztották az új széki vezetőket. Tordátfalvi Nemes Ferenc székelygazda vendégszeretetét megköszönte a lelkész, és hazavonult, hogy papi és gazdasági teendőit folytassa. Az újévnek kellett eljönnie, hogy a Ieigázott vidék felocsúdjon Bem tábornok és Gál Sándor ezredes trombitáinak hangjára. Simén Domokos, a lelkész fia, így emlékezett a történtekre: „később

185