Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)
tása alatt állott. A helyzet nem ilyen egyszínű katolikus felekezeti szempontból sem. Országos szinten is komoly mozgalom bontakozott ki a katolikus papság körében a szabadelvű papság kezdeményezésére. Az élükön találjuk Veszély Károly brassói tanárt és káplánt, Miklóssy Sándor atyhai plébánost, Keresztes Márton székelyudvarhelyi tanárt és Bardócz János kolozsvári hitszónokot, akik a szabadságharc vérbefojtása után elvették a purifikáló (igazoltató) bizottságtól „méltó büntetésüket”. Ezek között volt a gyergyóremetei születésű székelyszentléleki Antalfy Ferenc plébános is, akit a labancpárti Raymund János főesperes helyett választott meg a liberális papság, de az elismerése és kinevezése késik a püspök részéről, jóllehet Antalfy Ferenc nem tartozott a „túl liberális eszméket” vallók közé. Viszont később Raymund visszavágott, mert feljelentést tett a visszatérő önkényuralom képviselőinél, hogy Antalfynál „a hivatalos körözvények megrekedtek”. Ez elég ok volt arra, hogy meghurcolják és 1853-ban Dézsaknára helyezzék, ahol 1862-ben meghalt. Példa értékű a bogárfalvi születésű Simon Endre (1818-1885) magatartása. A tölgyesi vámnál lelkészkedett a szabadságharc napjaiban. Simonéi román pap barátja jelenti fel, aki egyházi beszédeinek „hűséges hallgatója” volt. A „hű barát” vallomása alapján sáncfogságra ítélték, amelyet a gyulafehérvári kazamatákban töltött le. Azután Marosvásárhelyről a Gálfi-Török-féle összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt elhelyezik, és szüntelenül változtatnia kell állomáshelyét a nyomában szaglászó osztrák kémek miatt. Visszaemlékezve élete nehéz napjaira, azt mondogatta: „Jól esik, ha nem küzdhettem, de legalább szenvedhettem a hazámért.”13 Hálával emlékszik a Honvéd „fiatalabb papokról”14: „Olyan clérus talán a világon nem volt. Tankó és Mészáros! Ó, Istenem! Ez a két esperes. Két Kapisztrán, két hadvezér!”. A Honvéd névtárunkban szép számmal szerepelnek unitárius diákok, papnövendékek és lelkészek, akik nem csak szóval, de karddal is küzdöttek a szabadságért, az unióért, nem csak Székely Sándor püspök felhívására hallgatva, hiszen jól tudták, hogy évszázadokon át mint vallási kisebbség is szenvedték a Habsburgok elnemzetlenítő és protestáns felekezetieket elnyomó, elsorvasztó politikáját. Nemkülönben az erdélyi 182
