Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
közteherviselésben a nemesség egy része nem akar vele osztozni a változások után sem. Ezek a sérelmek mind hozzájárultak kitöréséhez, a nemesellenes hangulathoz. Az is bizonyos, hogy ezekre akkor került sor, amikor az idegen katonai erők szállták meg a széket, s ezek voltak általában a nemesi udvarok pusztításainak a kezdeményezői. Végül azt is észlelnünk kell, hogy Udvarhelyszéken nem sikerült a néppel annyira megértetni a magyar forradalom eszméinek korszakalkotó jelentőségét, s a nemzeti törekvéseknek sem volt olyan tábora itt, mint például Háromszéken, ahol az értelmiség, főként a református papság az érdekegyesítő törekvéseiben lényegesen több sikert ért el, mint az udvarhelyszéki társaik. Udvarhelyszéket ebből a megalázó nehéz helyzetből a Bem által vezetett hadjárat szabadította fel. Udvarhelyszék csatlakozása Bem hadjáratához. Az udvarhelyi székelység áldozatvállalása a magyar szabadságharcban Bem tábornok 1848. december 25-én visszavette Kolozsvárt, s nagy sietséggel üldözte az ellenséget. Sikert siker után érve el, január 13-án Marosvásárhelyre érkezett. Innen megbízottakat küldött szét Maros- és Udvarhelyszékre, arra buzdítva, hogy a nép üldözze ki az ellenséget.71 A veszélyt érző Heydte, aki Erdővidékre azelőtt betört s fenyegette Csíkot is, most Segesvárra tette át a székhelyét. De a harcot nem adta fel: innen intézkedett kétszínüsködve; hol hízeleg, hol fenyegetőzik. Ez nem marad hatástalan Udvarhelyszéken, még akkor sem, miután az ellenséges csapatok január 20-án elhagyják a Háromszékkel, Csíkkal s Marosszékkel határos területeket, valamint a központi részeket. Az történt ugyanis, hogy új széki vezetőséget választottak. Azonban ez sem ment könnyen: a korábbi (Heydte előtti) hivatalnokokat ért üldöztetés és a fenyegetés miatt kevesen voltak olyanok, akik hivatalviselést önként vállaltak volna. A közben Tarcsafalvára meneküléséből visszaérkezett főkirálybíró Pálffy Elek is csak három hónapra volt 150
