Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

A társadalomnak Udvarhelyszéken is a szabad székelység alkotta a nagy többségét, meghatározó kategóriáját. Ez a társadalmi réteg kezdetben azt remélte a forradalomtól, hogy terhei csökkennek, sokan éppenséggel a régi székely kiváltságok visszaszerzésének a lehetőségében reménykedtek. Utóbbi lehetetlenségét azonban még megértette az egyszerű székely közgondolkodás, de azt már sehogy sem tudta elfogadni, hogy a nemesség, amellyel együtt élt és amelynek kiváltságait eddig is nehezen tűrte, most a forradalom után is vonakodik vele megosztani a közterheket. Ez a probléma minden székely székben felmerült, de sehol sem mérgesedett el annyira, mint Udvarhelyszéken. Állításunk nagy számú dokumentumra épül. Ezek közül néhányat a következőkben ismertetünk.

A már tárgyalt június 27-i széki köz- és népgyű lés jegyzőkönyvébe is bekerült a szék egyik nagyobb településének, Homoródalmás adózó közönségének az a kérése, hogy a Tisztség a korábbi „közgyűlési határozat s Magyarhonnaii már megtörtént Unió nyomán a kebelökben lakó nemes és armalistákat a közterhek hordozásábani részvételre” szorítsa.41 Az énlakiak is sürgették, hogy a faluban élő 11 kiscsaládból álló Bíró nemzetséget „kiknek közterheiket ok nélkül kelletik viselnünk”, sorozzák az adózók közé.42

Hogy a belső feszültséget csökkentsék, s erőszakot ne kelljen alkalmazni, a szék vezetősége felhívással fordult a volt kiváltságos nemesekhez, hogy a korábbi ígéretük alapján önként vállaljanak részt a falvakra kirótt adóból. A nemesek egy része ennek eleget is tett, de a többség vonakodott, kibúvót keresett. Az etédi járás adóíró biztosa június 21-én kénytelen volt azt jelenteni a Tisztségnek, hogy a kiváltságos urakat felkereste a járás falvaiban, s be is mutatta a szék felhívását, de az illetők „nem vállalkoztak adópénzt fizetni.”43 A szék vezetősége - kitartva korábbi álláspontja mellett - arra utasította az adószedőt, hogy „a hitesekkel és az illetőkkel egyetértve tégyen a volt kiváltságosokra nem terhelőleg ugyan, de minden esetre rovatait.”44 A patakfalvi járásban valamivel több megértést mutattak a nemesek, s közülük mindenki elvállalt bizonyos összegű adót. De pl. Lókod falu adózói nem tartották elegendőnek a nemesek vállalását, s a terheknek vagyon arányban való kirovását követelték. Keresztúr fiúszékben

138