Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Gaal György: "A sebesen rohanó háborús időkben" (Az unitárius egyház és iskolái 1848 - 49-ben)

zülük Brassai Sámuel, Kriza János akadémiai levelező tag, Berde Áron is az lesz. 1847-től Székely Mózes az igazgató. A tanárok hivatalból az EKT tagjainak számítottak. Székely Mózes, az egyházi főjegyző, az EKT jegyzője is volt. Az egyház élén Aranyosrákosi Székely Sándor püspök állott 1845 óta. Fiatal korában eposzíróként tűnt ki, később mint a kollégium történelemtanára tankönyveket írt, s összeállította egyháza első történetét (1839).

Az alábbiakban arra keresünk választ, elsősorban az egyházi fő- és képviselőtanácsi jegyzőkönyvek alapján,2 hogy miként viszonyult az egyházvezetés az 1848^19-es eseményekhez, mennyiben érintették azok az egyház életét. Az egyházközpont tisztségviselői bekapcsolódtak-e a városi, országos megmozdulásokba.

Az 1840-es években még Európa-szerte lassan terjedtek az információk, többnyire a postakocsik sebességével. Kőváry László visszaemlékezése szerint egy levél vagy újság tíz napig utazott Párizstól Bécsig, Bécstől Pestig újabb két nap kellett. Pestről aztán szerencsés esetben négy nap alatt Kolozsvárra ért a küldemény.3 így a párizsi február 22- 23-i eseményekről március 14. táján a sajtón keresztül, a bécsi és pesti forradalmi megmozdulásról március 20-án értesültek a kolozsváriak. Úgy tűnik, hogy az első, aki a nemzetközi események tükrében helyesen értékelte a fejleményeket, és tenni is mert, az az Unitárius Kollégium sok nyelvet beszélő professzora, Brassai Sámuel volt. O március 20- án, hétfőn óráin nem szaktárgyairól beszélt diákjainak, hanem a párizsi eseményekről, s arra buzdította őket, hogy vegyék kezükbe a kezdeményezést.4 A fellelkesült diákok elszökve az órákról átmentek a református és a katolikus tanintézetekbe, s hírt vittek a küszöbön álló változásokról. A három tanintézet diáksága aztán a Református Kollégiumban gyűlést tartott, melyen - a hagyomány szerint - Gyulai Pál mozgósító verset szavalt, majd kivonultak az utcára tüntetni. így rázták fel a város lakosságát. Délutánra már a vezető politikusok is tettre határozták el magukat. Összegyűltek gróf Bethlen Ádám házában, ahol elhatározták, hogy összehívatják Kolozsvár száztagú tanácsát, s annak határozatával kérik a főkormányszéket az országgyűlés mielőbbi meghirdetésére, s ezen az unió, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség s más kérdések napirendre tűzését.

11