Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
likus volt. - Adj nekünk úrvacsorát. - Óh kedves barátom - felelém - én azt nem tehetem, mert az nem olyan dolog nálunk is, hogy abból gyermekjátékot csináljunk. De miután Deák Farkas fogolytársammal erősen sürgették, kívánták, és állhatatosan fogadták, hogy gyermekjátékot nem csinálnak belőle; s folyamatosan erőltettek, én tehát azt mondám, no én nem bánom, hát legyen, csak egy föltétel mellett, hogy ha ti tőlem azt kívánjátok, én is azt kívánom tőletek, hogy ez órától fogva nem szabad senkinek közülünk sem káromkodni, sem illetlent beszélni, sem zúgolódni, békétlenkedni, vagy átkozódni; hanem ez órától fogva az egész héten bár egyszer imádkozzunk minden nap, s aztán a hét betekével kívánságtokat teljesítem, ha oly erősen állhatatosan állottok e mellett, és a föltételeknek komolyan megfeleltek, én nektek akkor úri szent vacsorát adok, a mi szokásunk szerint. Valóban úgy is lett, az egész héten minden nap egyszer én elöl imádkozván, ők is utánam megtették ezen foglalkozásukat, sőt még a kiszabott föltételeknek is híven megállói voltak. Eljővén tehát a más vasárnap. És a mi szokásos rendtartásunk szerint hármunk számára 3 falat kenyeret aprítottam, s egy tányérba tettem. - Bora is volt Simon Eleknek, mert neki a törvényszék kivételesen engedett minden ebédre egy 1/4-et. Ebből is tehát egy pohárba töltöttem illő mértékben, a szokott ágendát megtettem, azután imádkoztam, egy kis elmélkedésben fölfejtettem ezen foglalkozásunk célját és hasznát; és ezután a mi szokásunk szerint magam is vettem a kenyeret, és adtam nekiek, azután a bort, s azt is adtam nekiek is. - Ez megtörténvén, még utólagosan is szokásunk szerint imádkoztam, s ezzel vége lett a szertartásnak. Lelkem szerint megvallom, hogy ez a foglalkozás soha annyira meg nem lepett, meg nem hatott; sőt társaim is mind a ketten komolyan vették, s nem tekintették csak semmibe. Ez azért is meglepő volt, hogy eme foglalkozást egy unitárius pap, egy róm. kath. értelmes emberrel, és egy ev. ref. derék tanult ifjúval művelte. II. 1857-ben Josefstadtból való elbocsáttatásunkat sokféle hírek előzték meg az amnesztiával. Vártuk, és vártuk is bizony azt mi bízva 99
