Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Gaal György: "A sebesen rohanó háborús időkben" (Az unitárius egyház és iskolái 1848 - 49-ben)
Gaal György „A SEBESEN ROHANÓ HÁBORÚS IDŐKBEN” Az unitárius egyház és iskolái 1848-49-ben Az unitárius egyháznak megalakulása, 1568 óta központja és püspöki székhelye Kolozsvár. A Szamos-parti kincses város, bár évszázadokon át nem tekinthető Erdély fővárosának, kiérdemelte a „civitas primaria”, vagyis az „első város” megjelölést, s szellemi-művelődési szempontból a reneszánsz óta vezető szerepet játszott. 1790-ben a főkormányszék (gubemium) Kolozsvárra költöztetésével aztán megkapta a tényleges fővárosi rangot is. Ennek hatása a reformkor idejére bontakozott ki. Itt működött a legrégebbi színtársulat a maga állandó kőszínházában, itt alakult ki először sajtóélet: az Erdélyi Híradó volt az ellenzék, a Múlt és Jelen a kormánypárt lapja. Mellettük a Brassai Sámuel szerkesztésében megjelenő Vasárnapi Újság a művelődést terjesztő néplap szerepét töltötte be, Berde Áron Természetbarátja pedig kifejezetten a természettudományos ismeretek terjesztésére szakosodott. Volt a városban kaszinó és gazdasági egylet, s foglalkoztak egy múzeumi-tudományos egyesület felállításával. A tudományos rangot három „főtanoda” biztosította. Mindegyik kezdeteit a 16. századig vezette vissza. A katolikusoké egyetemi múlttal büszkélkedhetett. A tanárok közül nem egynek a teljesítményét már a tudományos akadémia is elismerte. A főkormányszék Kolozsvárra költözését követően megnőtt a főnemesség érdeklődése a város iránt. Mint főkormányszéki alkalmazottak, mint az országgyűlések résztvevői hosszabb időt töltöttek itt, megkedvelték a várost, polgárjogot szerez-9
