Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
6 nem. Először kereskedésbe adta Kolozsvárra, de két heti próba után haza került Kapusra. 1851 szeptemberében lépett be megint a kollégiumba. Tanulótársai, kik a szabadságharc alatt is tanultak, 3 évvel megelőzték. A retorok közé lépett. Társai és jó barátai Buzogány s egy év múlva Keresztárról Marosi. 1855-ben, diákságuk utolsó évében, mint VIII gimn. oszt. tanulók, mindhárman köztanítók. Buzogány a németet, Marosi a természetrajzot, ő a számtant tanította. Deáksága első évében 60 frt állami ösztöndíjat kapott; tanítványai is voltak s az első évet kivéve, mind kevésbé szorult anyja támogatására. Ez időben csak 4 tanára volt a kollégiumnak: Székely Mózes, Kriza, Berde Áron és Mikó, kiknek Kovácsi, a Pálfi Dénes, Botár Ferenc, a Wesselényi-fiuk nevelője segédkeztek a latin, Bedő Dániel szenior a görög tanításában. 1855 jul. 5-én érettségit tett jó sikerrel. Mérnöki pályára szeretett volna menni, de anyagi ereje nem volt rá. A politikai pályára nem volt kedve. Ezért egy-két évet a teológián akart eltölteni, „míg kilátás nyílik valamerre lépni“. Ekkor szorongatta az abszolút kormány az egyházat s követelte a 12 tanár beállítását, különben a kollégium elveszti nyilvánossági jogát. Ezért szeptemberben megválasztották Pap Mózest, Nagy Lajost, Buzogányt, Marosit és őt az akadémiára. Pap Mózes és Nagy Lajos 1855-ben a két éves teológiai tanfolyamot már elvégezték volt, tehát papi vizsgát kellett tenniök, mire készülhettek. Ő erre nem is gondolhatott. A nyarat a Székelyföldön töltötte. Szeptember legelején felszólították Buzogányt, Marosit és őt, hogy jelentkezzenek a papi vizsgára és fogadják el az akadémiára jelöltetést. Sokáig gondolkozott, többeknek már elutasító feleletet is adott, mikor Jakab Elek kapacilálni kezdette. Végre eltökélte magát. Másnap letették a papi vizsgát s 5-én felszenteltetett. Ez a felszentelés törvényeinkbe ütközött s „voltak, akik a főtanácson ezt az eljárást méltán kérdés tárgyává tették. Azonban ezek is hamar belenyugodtak abba, látván, hogy a rendkívüli körülmények csakugyan rendkívüli intézkedéseket kívánnak.“ 1 Pap Mózes, Nagy Lajos elindultak külföldre. Ő és Buzogány 1857 szeptemberéig köztanítók és segédpapok. De minthogy fel voltak szentelve, a diákok sorából ki voltak véve, a templomban a papi székekben ültek s a konzisztóriumnak is tagjai voltak. „Különös helyzet — jegyzi fel naplójában —, egyfelől tanulótársainkkal pajtáskodni, másfelől az egyház ügyeit kormányzó férfiakkal tanácskozni.“ E két év szép korszaka volt életének. Anyagilag független. Tanítványai voltak: Zsigmond Dezső, Ákos és nővérük, Kriza Gyula, Ferenczi Géza, Végh István, Krizbai Béla és Paget Olivér. A gyülekezet rokonszenvét annyira megnyerték, hogy „mondhatni, karjaikon hordoz-1 Fercncz József: Buzogány Áron. Kér. Magvető, 1895. 69. 1.
