Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
20. fejezet: Az összeomlás után
400 magyar felekézetekkel együtt átvették a kolozsvári kereskedelmi akadémiát és felső kereskedelmi iskolát, melyet az államtitkárság nemsokára lefoglalt. Fenntartottak közösen egy felekezetközi tanító- és tanitónőképző intézetet Kolozsvárt. Kezdeményező lépések tétettek egy Keresztúron felállítandó gazdasági iskola érdekében, de egyelőre dugába dőlt a terv, miként a tordai Székely hadiárva iparos otthon létesítése is. Megalakíttatott — egyelőre a kollégium épületében — a leányotthon. Az internátus megnyittatott ipari pályára lépő érettségizett, majd más ifjaknak is. Dr. Zsakó István egyházi tanácsos indítványára a régi Románia területén élő unitárius hívek gondozása céljából felhívták a lelkészeket, hogy állítsák össze azok névsorát, akik egyházközségükből az utolsó öt évtized alatt a régi Románia területére költöztek s igyekezzenek megtudni tartózkodási helyüket. Az énekeskönyv dogmai és költői szempontból való felülvizsgálására és kiadására bizottság küldetett ki, amely az anyagot összegyűjtötte s az egységes énekeskönyv nemsokára megjelent, valamint a Káté is (átdolgozva) 3000 példányban. E lelkes és lendületes szervező munka láttára némelyek „unitárius megújhodásról“ és reneszánszról beszélnek, melynek jelenségeit látják a vezetőség sok intézkedésében. Kovács Lajos brassói lelkész (Unitárius Közlöny, 1919. 31—33.) „unitárius megújhodás“-ról cikkezik s a megújhodott unitárizmus szive dobogását érzi abban, hogy a Közlöny megindult, a főpap leveleket küld híveihez, a reformok megindulnak, a dogmatörténelem megírására megbízást adtak Borbélynak s az angol és amerikai hittestvérek régi barátságukat felajánlják. Ferenczy Géza (Helyzetünk. U. K, 1920. jan.—febr. sz.) is úgy érzi, „mintha egy reneszánsz küszöbén állnánk, mintha egy általános megújhodás folyamata lenne megindulóban“. Egy évvel később (Az új év. U. K., 1921. 2—4.’1 az Irodalmi Társaság életrekeltése után megállapítja: annyi tehetséget és értéket emelt máris felszínre, hogy úgy érezzük, „mintha a magyar unitárius értéktermelés reneszánsza derengene“. Ez évek egyik jellemző kórtörténeti jelensége, miként majdnem az egész világon, úgy nálunk is, az ifjúság előre' törése. Benczédi Pál (Falusi ifjúsági egyesületek. U. K. 1920. 76.) arra hívja fel a figyelmet, hogy alakítsuk meg az ifjúsági egyesületeket az egyházi szervezetbe bekapcsolva, melyeket aztán az egyházközségi vezetőség ellenőrizne, de olyan munkakörrel, amely meghaladná a tisztán vallási vonatkozású tár gyak tanítását. Ferenczy Géza (Egy őszinte szó. U. K. 1920. 141—143.) nyugtalanító jelenségekre mutat rá. Egyes egyházközségek ifjabb erői szervezkednek, kidobják a községi tisztségekből az öregebbeket, másutt a presbitérium megalkotásé' nál mellőzik azt az idejét túlélt gyakorlatot, hogy az csak
